OCR
TANÍTVÁNY 1 Lk 22,19. “2 Peter Szondi 13 Uo., 15. „EGYETLEN TANULMÄNYKÖTET” : ,Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"" -— erre gondolsz? De mit kell megcselekednünk? Valamennyi drámaszövegnek ez lehetne az utolsó sora: , ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Mit? Azt, ami az írást létrehozta. Mindazt tehát, ami az írás előtt, valamint az írás alatt végbement és amiről az írás tanúságot tesz, mert valamennyi jel és nyelvi gesztus arra emlékszik. Megcselekedni az írást: mi mást jelenthet ez, mint kitenni magunkat annak, ami az írást létrehozta? A szöveg beteljesítő megcselekvése azt is jelenti, hogy a szöveg maga viszi véghez bennünk és velünk, miattunk és akár ellenünk önmagát. A vallási szöveg, igen — de a drama? Amennyiben a szöveget az egész életünkkel olvassuk, ezt fenntartások nélkül nevezhetjük vallási olvasásnak. Azaz a megváltásunkra, vagy legalábbis annak a lehetőségére irányuló olvasási módnak, amely nem kíván lemondani arról, hogy az embert a maga szellemi létformája felől gondolja el. Súlyos apodixis, csak éppen a bizonyításával maradtál adós. A drámában elhangzó szavak mindegyike elhatározás, ezek a szavak a helyzetből adódnak, ezért mondják el őket, és a helyzeten belül maradnak; semmiképpen sem szabad ezeket a szavakat a szerzőtől származóként felfognunk. A dráma csupán mint egész a szerzőé, és ez a vonatkozás nem tartozik lényegileg a dráma alkotás mivoltához." Szondi írja A modern dráma elméletében, emlékszem.? Akkor tehát, Szondi nyomába szegődve, megkérdezhetjük: ki írja a drámát és kinek? Ki olvassa és ki cselekszi meg? Megfogtál. Lássunk hozzá a műnem tisztázásához. Maradjunk még egy pillanatra Szondinál. Ő azt is állítja, hogy a drämäban „minden mozzanatnak a jövendö csíráját [kell] magaba foglalnia, »jövövel terhesnek« lennie”.*? Ezt a dramatikus szituációra vonatkoztatja, ha jól emlékszem. Arra, ami tovább lendíti mintegy a konfliktust és fenntartja a nézői feszültséget. : A modern dráma elmélete, Budapest, Gondolat, 1979, 11. «45 c