Oldal 42 [42]
OCR
TANÍTVÁNY: MESTER: TANÍTVÁNY: MESTER: VISKY ANDRÁS a maguk elképesztő szívó hatásával, a színházi tapasztalatból fakadó elhallgatása azonban a , vertikális színházat", tehát a szöveg beteljesítésének igényét és reményét az életmű zárókövévé tette. Zárókő, mondod, tehát, noha nem folytatódott, mégis teljes egész az életmű. Pilinszky szándéka ellenére, hiszen életműve szöveg maradt, amit áhítat övez és nem a nyugtalanság, ami , vallási feladatot" róna ránk, a szóösszetétel Kertész Imrét idéző értelmében. Ez a Pilinszky-paradoxon. Aki az önmagát beteljesítő szóban hisz, annak bizonyára nem is létezik visszaút ebből a rászakadt hallgatásból... Engedd meg, hogy hosszabban idézzek a Beszélgetésekből: ,SHERYL SUTTON: [...] (az ölében tartott folyóiratokat betűzgette. Saját régebbi szavaimat citálta.) »Bukäsunk a teremtes realitäsät a puszta egzisztäläs irrealitásává redukálta — idézett. — Azóta a művészet a képzelet morálja, hozzájárulása, verítékes munkája a teremtés realitásának, inkarnációjának a beteljesítésére, helyreállítására. Megtestesült (Et incarnatus est): azóta minden remekmű zárómondata, hitelesítő pecsétje lehetne.« Ma is így gondolod? —: Ma is. Az evangélium két szó közt sírx (mondhatnám azt is: van megfeszítve). Az egyik szó: »megtestesiilt«, a masik sz6: »beteljesedett«. De a két szó egy. És mindkettő azonos a harmadikkal, a teremtéssel, a lábszeggel."" Úgy tűnik nekem, Pilinszky sok kortársa osztozik ebben a kétségbeesésben, mármint ebben az előzmény nélküli, riadt zuhanásban, amely a második világháború alatt és után kerítette hatalmába őket, és amely Pilinszkyt , az egyetlen tanulmánykötet" megalkotására bírta, , aminek a megírására képes vagyok", ? mint mondja. Pilinszky versei valamiféle ,egyetlen" tett irányába mutatnak, amennyiben a Beszélgetések felől olvassuk őket, a Beszélgetések pedig nem művészetfilozófiai dialógusok korpusza csupán, hanem előadásra szánt szöveg. MESTER: Pedig te vagy a dramaturg kettőnk közül. Én olvasó vagyok, nem több, még ha olykor, már ha a szöveg rábír, hangosan is olvasok fel magamnak. Meg persze annak, aki hallja, ha hallja. 25 Uo., 13. + 40 c
