OCR
VISKY ANDRÁS Második fejezet Prezencia — Látva látni és nem fordulni el — ,,Megtérni” a színházhoz — , Vertikális vers? és , vertikális színház? — , Hirdetés" TANÍTVÁNY: Nem is vers, hanem inkább egy film vagy még inkább színházi előadás precíz forgatókönyve a Ravensbrücki passió, amely a nézőt részesíti a beteljesítő színelátás, a látva látás felforgató eseményében. Ha pedig film, csaknem technikai forgatókönyv a versszöveg: a fényviszonyok, kameramozgások (a kamera vezeti a tekintetet) és jelmez (a ,túl bő vagy túl rövid ruha személytelensége"") részleteit nyújtja a szöveg. Ha színház, akkor viszont a színpadot pásztázó-szkennelő, rémült nézői tekintet leírását kapjuk a versben. Pilinszky a szinelatas leirashagyomanyaba irja bele a ,,passidt”. MESTER: Istenlátás — ezt mondod? TANÍTVÁNY: A színelátás valóban az Örökkévaló arca megpillantásának eseménye, Pilinszky költészete azonban az istenhiányérzékelés , beszéde" is egyszersmind. Így mondanám, egyetlen szóban. MESTER: Majdnem mindegy persze, hogy Jelenlétről vagy Hiányról beszélünk, hiszen mindkét észlelés — az istenlátás is, és az istenhiány-érzékelés is — a vakság, pontosabban szólva a világtalanság tapasztalata. Az első a beteljesült vakságé, tehát a belső látás megnyeréséé — ez volna bizonyára az Oidipusz-tapasztalat —, a második a , homályos látásé" és a lázas várakozásé. TANÍTVÁNY: A színházba elhomályosodott látással jövünk, ott megvakulunk, majd újból látunk, mert felfrissül a látásunk. MESTER: Gyere, rakjuk össze együtt, hogyan gondolkodik Pilinszky a színházi jelenlétről. Nála ez kulcsfogalom marad végig, anélkül, hogy tulajdonképpen megmagyarázná, mit gondol alatta. TANÍTVÁNY: Minden bizonnyal valamiféle konszenzuson alapuló vélekedésnek hitte, hogy a színház a prezencia, tehát Isten közöttünk való megjelenésének művészeten túlmutató eseménye. És ez nemcsak a templomban összegyűlt, beavatott hívők gyülekezetének a kiváltsága, hanem a színházban potenciálisan mindenkié. Amiben igaza is van, hiszen a színház a génjeiben hordozza a vallási intézmények kontrollja alól mindegyre kibúvó privát és közösségi epifániák lehetőségét. 3 Pilinszky: Beszélgetések, 11. . 34»