Seite 35 [35]
OCR
MESTER TANÍTVÁNY MESTER TANÍTVÁNY MESTER ° Cimerem. „EGYETLEN TANULMÄNYKÖTET” éppen a tizedik a sorban, ki kell lépnie, pontosan elénk. Mások ,bűnéért" bűnhődik, akik maguk sem bűnösök. A szertartás szabályai mindenki számára ismeretesek. És akkor mi következünk. Igen, mi következünk. A mellkasára célzunk, az előírások szerint, és kivégezzük. Megkegyelmezhetnénk neki? Nem, már nem. Miért nem? Mert már kivégeztük. A , passió" a lezárt múltba helyezi a tettet. És azt a tényt, hogy gyilkosok vagyunk. Mi, akik olvassuk a verset. Akkor tehát jelen lenni azt jelenti, tettessé válni? Igen, azt. Ennyi? Nem egészen. Velünk marad az el nem kiáltott kiáltás. Ez a kiáltás a vers, eztakarod mondani? Az ártatlan fogoly kiáltása? Nem önmagában a vers, hanem a vers , mondása": az elmondás és kimondás mindig egyszeri eseménye. Azaz az ártatlan kiáltása a tettesek hangján: a költő hangján és kettőnkén. , Nekünk magunknak muszáj végül is / a présbe kényszerülnünk. Befejeznünk / a mondatot." Vagy legyen a hangunk inkább, , a süketnémák jellegzetes üvöltése, olyan hang, ami semmiféle hangot nem hallott." Igen-igen, igazad van: ez az egyetlen út, ami még járható. Két ember beszélgetéséhez kettőnél több megszólalóra van szükség. : Kettőnél is több? : Különösen akkor, ha, elnézésedet kérem, Istenről beszélünk. : Róla beszélünk? : Különösen." : Akkor viszont, egyetértek veled, szükségünk van még erre az elfelejtett kiáltásra, a nyelvnek erre a légszomjára, amelyet minden egyes szó magában hordoz, amikor mi magunk is kimondjuk őket. 11 Kivéve a név, in uő: Esszék a névről, Pécs, Jelenkor, 1995, 55. + 33 +
