Page 22 [22]
OCR
SEPSI ENIKŐ Pilinszky választása, hogy A süket pillantását a versen keresztül közelíti meg, a költő esztétikájának középpontjába vezet bennünket. Pilinszkynek volt betekintése a színház világába, de napi kapcsolata nem volt a színházi gyakorlattal. Megközelítése költői maradt. A süket pillantása után írt versek Pilinszky költészetének jól ismert főbb témáit mozgósítják: a gyilkosság mint passió, a mise része; a tanú állapot mint az emberiség ontológiai státusza; a mozdulatlanság mint a költészethez illő mozgás; a költészet jelen idejű praesens perfectum perpetuum, azaz olyan jelen, amely nemcsak a jelenlétre van hatással, hanem újra és újra megtörténik. KÖVETKEZTETÉS 1997-ben a Collége de France színházantropológiai tanszékének megalapításakor elhangzott székfoglaló beszédében Grotowski két tendenciát különböztet meg a színházban. Az elsőt artificiel-nek nevezi (és a latin ars, artis szóból származtatja), amelyben az előadás minden eleme pontosan meghatározott, és bizonyos értelemben ezeknek az elemeknek a ,montázsa" nem a színpadon, hanem az előre meghatározott játék hatásaként a néző elméjében jön létre. A megjelenítő művészetekben (l art comme présentation) egy olyan előadás-értelmezésen dolgoznak, amely a befogadó percepciójában jelenik meg. Ha a montázs minden elemét megfelelően dolgozták ki — ahagyomány vagy a rendező intenciója szerint -, akkor a befogadó tudatában körvonalazódik egy kép vagy egy történet. Ez a tendencia jellemző Robert Wilson színházára és néhány távol-keleti színházi formára, mint például a Pekingi Opera vagy a Nó-színház. A másik tendencia az ún. organikus, amelyben a montázs bizonyos értelemben a vehiculummá váló színészben jön létre (a kifejezést Peter Brook alkalmazta Grotowski színházára), az eredményt pedig a cselekvést végző művészre gyakorolt hatás. A rítusok annak az akciónak az elemei, eszközei, , amelyet a cselekvést végző személyek testükön, fejükön és szívükön végeznek".? Az akció , részleteiben objektivizált performatív struktúra".? A közönség (mintha-nézők) tanúja ennek a vertikalitás felé vezető akciónak (liftezés)?". Pilinszky prózájáról és költészetéről szóló jelen írásom megerősíti Grotowski megfigyelését. A rituálé, még akkor is, ha kvázi rituálé vagy költői rituálé, nem teszi lehetővé a néző számára, hogy teljesen elkülönüljön a jelenettől. Az antropológiai értelemben vett rítus egyenesen megköveteli a részvételt. Erre hívja fel a figyelmet a költő Grotowskiról szólva az Oratorikus 2 Jerzy Grotowski: A színházi társulattól a vehiculum-művészetig, ford. Fejér Irén — Pászt Patrícia, Világszínház, XII. évf., 1998/3, 36. 3 Uo. 4 Uo., 37. s 20 +
