Oldal 19 [19]
OCR
PILINSZKY SZÍNHÁZI ÉS FILMES VÍZIÓJÁNAK TOVÁBBÉLÉSE egyébként Mallarmétól származó gondolatnak, miszerint ,az olvasás aktusa [...] egy képzeletbeli színházat idéz fel, vagyis egy olyan helyet, ahol mentális képek sora vonul fel."? Ugyanígy a versírás is felfogható úgy, mint , a költői gondolkodás színháza", tehát a szöveg egy olyan képletes tér, melyben tulajdonképpen a poézis, a költői értelem és fantázia vagy képzelet (a megkülönböztetést lásd Baudelaire-nél) által létrehozott képek színrevitele történik." A Wilson-elöadäs megerősítette Pilinszky ösztönös keresését, miszerint a költészetnek, különösen az ő költészetének új kifejezésmódra van szüksége, és Wilson előadásának koncentrált gesztusai, a rituáléra helyezett hangsúlyai részei ennek az új kifejezési módnak. BŰN ÉS BŰNHŐDÉS Sheryl Suttonnak A befalazott képzelet még egyre ismételgeti — A pillanat villanyszék trónusán még ott az arc, sziklábamártott nyakszirt, gyönyörű kéz — pórusos jelenléted. Még tart a nyár. Ereszd le jogarod, királynő. A Bűn és bűnhődés megteremti a nő liminális, száműzött állapotának jelen idejű feszültségét és a néző emlékezetét, mely ugyanazt a jelenetet ismétli újra és újra filmszerűen (a rövidsnittes montázstechnika a képek asszociatív erejének köszönhetően újabb és újabb jelentéseket generál térben és időben szabadon közlekedve). Pilinszky verseiben ez a praesens perfectum perpetuum (a praesens perfectum continuumhoz képest) a költészet szintjére emelt helyrehozhatatlan múlt idő absztrakciója, ahol nincs idő, csak a passió megfordítható ideje válik a Soá és a huszadik B Sepsi: Pilinszky János mozdulatlan színháza, 27. 4 Uo. + 17 »
