OCR
PILINSZKY SZÍNHÁZI ÉS FILMES VÍZIÓJÁNAK TOVÁBBÉLÉSE később a wilsoni színházában csodált: ez a via negativa színház, ami ilyen értelemben ellenpontja Peter Brook szándékoltan rituális Oidipuszának. Míg Schechner kísérleti színházában aktívan használta a rítusokat (antropológiai értelemben), Wilson kvázi rituálét alkotott A süket pillantása nyitányában: egy gyermekáldozatot, melyet az eredeti kontextusból kivett és színházként játszottak. Schechner szerint a rítus és a színház csak a kontextusukban különböznek, nem pedig az alapvető struktúrájukban. Az is lehetséges — az ötlet meggyőzőnek tűnik -, hogy a rítus a színházból származik, de akkor és csakis akkor, ha ezek a rítusok a színházon kívüli valós társadalmi struktúrákhoz kapcsolódnak. A NYITÁNY — AHOGY PILINSZKY JÁNOS LÁTTA A Columbia Egyetemen található korai Wilson Archívum csak egy amatőr felvételt őriz a Deafman Glance iowai produkciójáról. Wilson színésze, Stephan Brecht (Bertolt Brecht fia) könyvet írt A süket pillantása brooklyni előadásáról. Ebben a változatban a rituális gyilkosság az előadás nyitányaként zajlik, míg a Pilinszky által látott párizsi előadáson a gyilkosságot a harmadik felvonásban követték el. Ezt a jelenetet néha maga Wilson is előadta, néha Sheryl Suttonnal együtt — Sutton fekete-fehérben — fekete-fehér fiúkkal és lányokkal. A Beszélgetések Sheryl Suttonnal című könyvében Pilinszky költői leírást ad az előadásról, beleértve ennek a jelenetnek a leírását a nyolcadik fejezetben: A szín kivilágított nézőtéren kezdődik, jelezve, hogy legrejtettebb tetteinket mindig nyílt színen, rivaldafényben követjük el, vagyis akkora csöndben és magányosságban, mint egy túlzsúfolt aréna kellős közepén. A színpadot - erre az időre — hatalmas téglafal zárja el, mintegy eleve kirekesztve magából az eseményeket. A téglafal előtt asztalka áll; rajta üveg tej. Háttal a nézőknek, szőke hajú kisfiú ül a sámliján. Sheryl balról érkezik, lassúságában lobogva, mint egy megszállott apáca, és mereven, akár egy szeminarista, aki papsága első bűnét készül elkövetni. Sheryl minden lépése e mellett és ez ellen szól. Először gyengéden megitatja a gyereket, majd az üres üveget visszateszi a helyére. Ahogy és amit csinál, inkább szertartás, mint bűn, pontosabban: a bűn utolsó fázisának minden föladatnál keservesebb és elvontabb teljesítése. Mindenekelőtt be kell öltöznie. Könyökig érő fekete kesztyűt húz mindkét karjára, kezére. Aztán kézbe kell vennie, és ki kell nyitnia az asztalra kikészített beretvát, amivel aztán egy másodperc töredéke alatt átvágja a gyerek torkát, miközben szabad baljával már be is takarta...? 2 Pilinszky János: Széppróza, Budapest, Századvég, 1993, 140—141. «156