Page 294 [294]
OCR
Soós SÁNDOR A csan/zen szútraellenessége a tanítás metódusa volt, az értelem valóság felé irányításának ügyes eszköze." Különösen kitűnik ez azokból a szövegekből, amelyek egyértelműen megmutatják a csan mestereinek kimagasló műveltségét és tájékozottságát az egész buddhista irodalom anyagában." Igen fontos elvként jelent meg a Buddha tanításában a Tanhoz val6 nem ragaszkodás elve," amelyet a furjű mondzsi szintén magába foglal. Ennek megvalósítása igen nagy nehézséget jelentett/jelent éppen a nemtudás állapotában maradó tudat számára, ezért az alapelvekben történő lefektetése igen fontos spirituális szempontot képvisel. 15 [pája, a mahájána és vadzsrajána irányzat bölcsességhez kapcsolódó kulcsfogalma. „- Voltak Amitäbha Buddhának szülei, és volt vezetékneve? — Igen. Amitábha Buddha vezetékneve Kausika volt. Apja neve Csandrauttara, anyjáé pedig Felülmúlhatatlan Szépség. — Melyik szentiratböl vetted ezeket a dolgokat? — A Dharani Gytijteménybél.” Huj-haj zen tanítása, 65. A szövegrészlethez tartozó végjegyzet: ,— Fa-ming provokatív kérdést tett fel. Amitábha Buddhát a szentiratok általában csak mitikus alakként ismerik, földi megtestesülésére csak nagyon kevés helyen van hivatkozás. A mester válasza így az írásokban való rendkívüli jártasságát bizonyítja." Huj-haj zen tanítása, 103. »A tutaj hasonlataval vilagitom meg a Tant, szerzetesek, amely átkelésre szolgál, nem megőrzésre való. Hallgassátok meg, véssétek jól emlékezetbe, elmondom. — Igen, urunk -— válaszolták a szerzetesek tisztelettudóan a Magasztosnak. A Magasztos így beszélt: — Szerzetesek, úgy van ez, mint amikor egy ember hosszú útra kel, és széles, megáradt vizet talál maga előtt. Az innenső part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonságos és nyugalmas, ám nincs hajó, amelyen átkelhetne, vagy híd, amelyen átjuthatna a túlpartra. Ekkor az az ember így gondolkozik: sEz itt széles, megáradt víz. Az innenső part csupa veszély és félelem, a túlsó part biztonságos és nyugalmas, ám nincs hajó, amelyen átkeljek, vagy híd, amelyen átjussak a túlpartra. Legjobb lesz, ha most nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyűjtök, tutajjá kötöm öszsze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutok a túlsó partra.x Így ez az ember nádat, fatörzseket, ágakat, leveleket gyűjtene, tutajjá kötné össze, és a tutaj segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutna a túlsó partra. A vízen átjutva, a túlsó partra érkezve, Így gondolkoznék: sEnnek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak a segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt a fejemre téve, vagy a hátamra véve indulok tovább utamra.x Mit gondoltok, szerzetesek: ha ez az ember így tenne, helyesen járna el a tutajjal? — Semmiképpen sem, urunk. — Hát hogyan járna el helyesen a tutajjal ez az ember, szerzetesek? Ha a vízen átjutva, a túlsó partra érkezve, így gondolkoznék: vEnnek a tutajnak nagy hasznát vettem; ennek a tutajnak a segítségével, kézzel-lábbal ügyeskedve, épségben átjutottam a túlsó partra. Legjobb lesz, ha most ezt a tutajt kihúzom a szárazra, vagy pedig a vízre bocsátom, és tovább megyek utamra.x Ha ez az ember így tenne, helyesen járna el a tutajjal. Ugyanígy, szerzetesek, a tutajhoz hasonlóan tanítottalak benneteket a Tanra, amely átkelésre szolgál, nem megőrzésre való. Hogyha megértettétek a tutaj hasonlatát, a helyes tételeken is túl kell lépnetek, nemhogy a téveseken." Példázat a kígyóról, Maddzsima Nikája, 22. http://terebess. hu/keletkultinfo/buddhabeszed.html#1 (Letéltés: 2012. április 25.) 46 47 + 292 +
