OCR
TEKINTHETŐ-E A FILOZÓFIAKÉNT ÉRTELMEZETT CHAN/ZEN BUDDHIZMUS VIZSGÁLATI »Nem az írott szövegen alapulás" LEZXTT9 Az írott szöveg a buddhista hagyomány, főként a mahájána szútráit és kommentárirodalmát jelenti. A szövegeket, a leírt tanítást kiemelt tisztelet és kultusz övezte. Az írás, a szövegek olvasása és különösen fordítása szakrális tevékenységnek számított. Ezzel a kultikus tisztelettel a csan/zen formálisan szembehelyezkedett, egészen a legdrasztikusabb szintig jutva: A zen képzőművészeti elemzésének kedvelt témája a szútrákat szaggató zen szerzetes típusa." Az írások elvetésének elve azonban a hagyomány ismeretében sokkalta árnyaltabb képet ad, mint azt elsőre gondolhatnánk. A mahájána kánon hatalmas és lezáratlan irodalmi anyagot jelentett (és jelent). Magában foglalta a Páli Kánon szövegeit, ám saját anyagát, a mahájána szútrákat és azok kommentárirodalmát folyamatosan bővülő, és tulajdonképpen nem is kategorizálható szövegtestnek tekintette.? Mint azt Nágárdzsuna esetében a Pradnyápáramitá-szútrák kapcsán láthattuk, a szövegek folyamatosan bővülő és alakuló formája, a nágáktól , elhozott", napvilágra kerülő szövegek sora nem is engedte meg, hogy lezárt kánonról lehessen beszélni." A kommentárok és magyarázó szövegek száma pedig sokszorosan meghaladta a szútrákét. Az egyes iskolák, illetve a különböző mesterek egy vagy több szöveg magyarázata és értelmezése mentén alakították ki saját rendszerüket. Különösen nagy tiszteletnek örvendett a szútraértelmezés és -elemzés Kínában, ahol az írott szó és az írás különleges jelentőséggel bírt." Az írások nagy száma Kínában értelemszerűen a használt írásjegyek nagy számát is jelentette, amelyek ismerete műveltségi fokmérőként is funkcionált. hogy az ember egy csapásra, azonnal megszabadul a téves gondolatoktól. A smegvilágosodásc pedig annak felismerése, hogy a Megvilágosodás nem valami, ami elérhető lenne." Huj-haj zen tanítása, Buddhista Misszió, Budapest, 1987, 11. Kínai: pu-li ven-ce, japán: furjú mondzsi Helmut Brinker — Hiroshi Kanazawa — Andreas Leisinger: ZEN Masters of Meditation in Images and Writings, Artibus Asiae/Museum Rietberg Zurich, 1997, 38. A mahajana irodalmäröl ättekintö képet ad: Hajime Nakamura: Indian Buddhism — A Survey with Bibliographical Notes, Motilal Banarsidass, Delhi, Varanasi, Patna, Madras, 1987, 141-312. A mahájána tibeti, kínai, koreai és Japán-beli elterjedésével nemzeti mahájána irodalom-test is létrejött. A kánon a mai napig bővül. A kínai írásos kultúra sajátságainak struktúráit lásd: Jacgues Gernet: A kínai civilizáció története, Budapest, Osiris Kiadö, 2005, 43-45. 40 41 42 43 44 + 291 +