Oldal 277 [277]
OCR
HATÁROK ÉS (TILTOTT) HATÁRÁTLÉPÉSEK — KUROSZAVA MACBETH-FILMJE jelenetekben mindig egy helyben van, szinte nem is mozdul, arcizma se rezdül, míg Vasizu letérdelései és felpattanásai, ide-oda járkálása, végletekbe forduló mimikája a vonzás és taszítás ellentéteit jeleníti meg. A belső vívódásként is értelmezhető jelenetet egy szolga megjelenése köti öszsze a külvilággal és támasztja alá Aszadzsi üldözési mániáját. A pókháló kastély felől fegyveres lovasok közelítenek, de zászlókkal nem jelzik, hogy kihez is tartoznak. Vasizu a szoba másik felében lévő kardjáért kap, majd futva indul, hogy saját szemével lássa, mi történik. A következő néhány beállítás remekül érzékelteti a különböző térben körülhatárolt területeket. Először a szoba, aztán a tornác, az udvar, végül a ház kapuja, ahol a védettnek gondolt otthon találkozik az ellenségesnek feltüntetett külvilággal. Természetesen a hír végül nem támasztja alá az első feltevéseket. Vasizu ura érkezik látogatóba, aki inkognitóban indult vadászni. Ez az alaptalan feltételezés fel kellene, hogy nyissa Vasizu szemét: nem biztos, hogy minden az, aminek először látszik. És bár Vasizu megint csak hajlana a józan ész szavára, Aszadzsi újabb és újabb érveket, csűrés-csavarást képes kihozni az adott helyzetből, hogy ura végül már nem képes vele vitába szállni. Érdemes kiemelni, hogy bár Aszadzsi rezzenéstelen arca, minimális mozgása, arcfestése mind a japán nó-színház hagyományait idézi, sokkal fontosabb, hogy ezekkel az elemekkel, amelyeket a szellem figurájánál is megfigyelhetünk, egy sajátos kapcsolat jön létre Aszadzsi és a szellem között. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Aszadzsi a szellem helyi képviselője. Azt amunkát, amit a szellem elkezdett a jóslattal, Aszadzsi fejezi be a folytonos ellenvetéseivel, helyzetértelmezéseivel. A kapcsolatnak egy nagyon fontos eleme az a paravánszerű berendezési tárgy, ami akkor jelenik meg először, amikor Vasizu az első gyilkosság éjszakáján elfoglalja az Északi Helyőrség épületében azt a szobát, amelyben elődje öngyilkos lett." Ez a paraván mintegy kicsinyített, szimbolikus megfelelője annak a , kunyhónak", amiben Vasizu és Miki a szellemet látja énekelve fonogatni. A paraván mindkét esetben elválasztja a tér egyik részét egy másiktól, azonban ez átjárható elválasztást jelent, amit érzékeltet, hogy a paraván ágakból, illetve nyílvesszőkből készült. A szellem esetében az elválasztó vonal a transzcendens világ és a valóság között helyezkedik el, ami időnként mindkét oldalról átléphető. Azonban ez az átlépés nem veszélytelen, ahogy azt Vasizu is kénytelen megtapasztalni. Vasizu 17 Érdekessége a jelenetnek, hogy miután Vasizu a saját szobáját átadja urának, neki várnia kell, hogy a szolgák eltüntessék az öngyilkosság nyomait, mégis, amikor a gyilkosság elkövetése alatt/ után Vasizu, majd Aszadzsi járkál a szoba fala előtt, egész konkrétan látható, és ők is látják az ott maradt vérfoltokat.
