Oldal 267 [267]
OCR
HATÁROK ÉS (TILTOTT) HATÁRÁTLÉPÉSEK — KUROSZAVA MACBETH-FILMJE belebotlanak a boszorkányokba. A jóslatok elhangzása után a boszorkányok egyszerűen eltűnnek. Nem lenne értelme belebonyolódni, hogy maga a szerzői utasítás milyen színpadi cselekményre utal, inkább érdemes megfigyelni a két szereplő reakcióit az eltűnésre, hogy érezzük annak jelentőségét: Banguo: A föld bugyborog néha, mint a víz; Ezek is buborékok. Hova tűntek? Macbeth: A levegőbe. Árny-husuk, akár a Lehellet, átolvadt a szélbe... Kár! Banguo: Csakugyan itt volt, amiről beszélünk? Vagy valami bolond-gyökeret ettünk, Amely rabul ejti az észt? " Banguo mondatai inkább azt tükrözik, hogy most ocsúdott fel, nem érti, mi történt, egyáltalán megtörtént-e, amiről beszélnek vagy csak képzelődtek. Ehhez képest Macbeth közbevetése lényegre törőbb: eltűntek a levegőbe, és ami addig testnek látszott, az elolvadt, akár a lehelet a levegőben. Macbeth kijelentésében érezhető, hogy az eltűnést kapcsolatba hozza a transzcendenssel és nem káprázatnak, képzelődésnek veszi azt. Ráadásul a boszorkányok eltűnése megismétlődik a darab egy későbbi pontján, amikor Macbeth már szándékosan keresi fel őket egy barlangban, hogy további jóslatokat csikarjon ki tőlük. Ekkor ismét úgy ér véget párbeszédük, hogy a boszorkányok eltűnnek. Az eltűnéssel egyidőben érkezik Lennox, akinek látnia kellene a boszorkányokat, ha azok nem eltűnnének, hanem elsomfordálnának. De nem látott semmit. Hiszen nem láthatott, eltűntek. A boszorkányokról szóló kritikai nézőpontok mára a természetfeletti teljes elutasításától az illúzió hangsúlyozásáig széles skálát jelenítenek meg: A Macbethben a boszorkányok hozzá tartoznak a tájhoz, s ugyanabból az anyagból vannak, mint a világ. A keresztutakon kärognak és gyilkossägra uszitanak.?° A boszorkányok nem istennők, nem Párkák, semmiféleképpen sem természetfölötti lények. Szegény és rongyos öregasszonyok, aszottak és csúfak, közönséges gyűlölködés forr bennük, [...] egyetlen hang sem utal arra, hogy bármi mások lennének, mint asszonyok." 5 Macbeth I.3.77-83., 565—566. 20 Jan Kott: Kortársunk Shakespeare, Budapest, Gondolat, 1970, 104. a A.C. Bradley: Shakespeare tragikus jellemei, Budapest, Palatinus, 2001, 409. + 265 +
