OCR
A REDUPLIKÁCIÓ SZEMANTIKAI FUNKCIÓINAK VIZSGÁLATA son 2. utótagjukban önálló alakú és jelentésű szóból eredeztethető reduplikáció/ ikerítés, 3. ikerszéként jelentéses, de komponenseikben nem ônällé alakü reduplikäcié/ ikerités, 4. sem komponenseikben, sem ikerített formájukban fogalmi jelentéssel nem telitett reduplikält szavak/ikerszavak.?° Az első és a második csoportnál a (részleges) reduplikáció úgy nyilvánul meg, hogy az adott nyelv szókészletében már meglévő szóhoz hozzákapcsolódik egy hangalaki variáns, amelynek nincs jelentése, tehát e kételemű szerkezetben vagy csak az előtag, vagy csak az utótag rendelkezik önálló jelentéssel. A harmadik csoportnál a reduplikált szerkezet két eleme egyszerre születik meg, egyik elemnek sincs szókincsbeli előzménye, így a jelentést is a két elem egésze adja meg. A negyedik csoporthoz sorolható szavak viszont hangokat utánzó, hangulatot teremtő vagy ritmuskeltő funkciót töltenek be. A triplikációval a reduplikáció szakirodalmában nem nagyon foglalkoznak, egy ritkább szóalkotási módról van szó, talán leginkább a hangutánzás vagy ritmuskeltés céljából keletkezhetnek, ?" és inkább az egyéni szóhasználatban fordulnak elő. Léteznek azonos hangszínű pl. a magyarban ha-ha-ha, a japánban ku-ku-ku /<< (kuncog’), az angolban win-win-win és härom hangszinü triplikäciök, pl. a magyarban csipp-csepp-csupp, az angolban a tic-tac-toe stb. Tanulmányunk következő részében rátérünk a reduplikáció útján keletkezett japán és magyar onomatopoeiák analízisére és a reduplikáció típusok szerinti szemantikai funkciók vizsgálatára. Előrebocsátanánk, hogy a részleges reduplikáció tárgyalásánál nem a nemzetközi szakirodalomban is közismert hármas felosztást fogjuk használni, hanem Szikszainé Nagy Irma csoportosítására fogunk támaszkodni. Döntésünket azzal indokoljuk, hogy az első inkább a fonológiai sajátosságokat tartja szem előtt, amelyeknek a mi kutatásunk szempontjából nincs nagy jelentősége. Teljes reduplikáció Teljes reduplikáció a japán nyelvben A japán korpuszunk alapján bátran kijelenthetjük, hogy a teljes reduplikáció a japán nyelv egyik jellemző sajátossága, és egyben hozzá kell tennünk, hogy e szóalkotási mód szinte kizárólag az onomatopoetikus szavakra korlátozódik. Ugyan 35 Szikszaine Nagy Irma: Az ikerítés helye, szerepe, szabályszerűségei a magyar nyelvben, Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 197., 1993. 26 Uo.