Seite 131 [131]
OCR
A KÖLTŐI ESZKÖZÖK FORDÍTÁSA A KLASSZIKUS JAPÁN VERSEKBEN eszközként nem gyakori, " illetve megint mások arra jutottak, hogy szélsőségesen sok található belőlük a valogatasban.*! Ez nyilván a kakekotoba definíciójának függvénye. Waley Párnakönyv-fordítása kapcsán már megállapítottuk, hogy hajlamos volt kihagyni a reáliákat vagy a ,problémás" részeket. Logikusan következne ebből, hogy költői eszközök bonyolult tobzódása miatt a szerkezetileg vagy tartalmilag összetettebb vakákat önmagukban (értelmezési és részben ebből következően fordítástechnikai nehézségek miatt) valószínűleg kevésbé válogatják be fordításantológiákba. Ennek ellenére csupán a kakekotobák nagy száma nem feltétlenül akadálya annak, hogy az adott költeménynek sok fordítása létezzen, mint például a 9. vaka, Ono no Komacsi műve esetében, ? amelyben három kakekotoba szerepel. Ha sok kakekotoba van is a Hjakunin issuban, a megjelent fordítások számából láthatóan mégis népszerű a fordítók körében, hiszen a kora középkori japán irodalomból ez a legtöbb angol-német fordítással rendelkező mű. Ezért nem valószínű, hogy a kakekotobák vennék el a fordítók kedvét a teljes fordítás elkészítésétől. Azonban egy adott versgyűjtemény teljes egészének kiadáskor a , nehéz" versek sem maradhatnak ki. A disszertáció emiatt főképpen a Hjakunin issu teljes fordításaira fókuszál, amelyek így gazdag anyagot szolgáltatnak a fordítóknak problémát okozó kifejezések fordítási technikáinak megfigyeléséhez. műveket. A Hjakunin issuba csupa olyan vakákat válogatott be, amelyekben amolyan tipikus kakekotobák voltak." (Macumura Júdzsi: Hjakunin issu. Teika to karuta no bungakusi, Tokió, Heibonsa, 1995, 95—96., fordításomban) „A Hjakunin issuban sok az utamakura és a dzsokotoba, azonban a kakekotobákat legtöbbször ezekkel együtt alkalmazzák, tiszta előfordulásuk nem olyan gyakori." (Itoi Micsihiro: Ogura Hjakunin issu o manabu hito no tameni, Szekaisiszósa, 1998, 91., fordításomban) Vatanabe Jaszuaki: Hjógenron — Kakekotoba, engo o dó kangaeruka, in Hjakunin issu no nazo, Kokubungaku: kaisaku to kjözai no kenkjü, Gakutösa, 2007-12, 52(16), 90-97. „Öszinten szölva nem igazän lätszik, hogy komolyan arra törekedett volna, hogy csak kiemelkedö alkotäsokat emeljen bele (az antológiába), és a száz vers egészének szerkezete is egyenletlen. Hogy csak egy példát említsek, aránytalanul sok versben fordul elő kakekotoba és engo. Összességében is, de különösen a Szenzaisú utáni szerzők műveiben." (91., fordításomban. Engo: "kapcsolódó szavak", szemantikailag egymáshoz köthető szavak, amelyek azonban nincsenek általában szintagmatikus kapcsolatban az adott vakában. Gyakran fordul elő kakekotobával együtt, amikor a kakekotoba egyik jelentése hívja elő a többi engót. Fontos, hogy az engók nem esetiek, hanem a klasszikus költészetben állandósult, hogy mely szavak tartoznak asszociatíve egymáshoz.) Vatanabe a 80-tól 100-ig sorakozó húsz versből kilencben mutat rá a kakekotoba használatára, és további háromnál állapítja meg, hogy mivel kétértelmű kifejezéseket tartalmaznak, „kakekotoba-szerü kifejezesmödnak felel meg”. Azonban nem definialja a kakekotoba fogalmät, így nem világos, mi alapján ítél valamit annak. Ono no Komacsi költeményének számos fordítása szerepel a korpuszban a 26 teljes (angol és német) Hjakunin issu kiadáson kívül, amelyek különböző antológiákban jelentek meg. «129 +
