Oldal 112 [112]
OCR
VARRÓK ILONA Az Isikava városi elemi iskolában ötödikesek foglalkoztak Egucsi Kan Curu (Daru) című elbeszélésével. Ez a mese is a csoport, az összefogás erejéről, a szolidaritásról, egymás segítéséről szól, ugyanakkor vizuális képzeteket kelt. A koreai félsziget északkeleti szélén minden év március közepe táján nagy csapatokban jelennek meg a légáramlatot kihasználva délről északra vándorló darvak. Ez a kép ihlette a történetet. A Gankai hegy felett méltóságteljesen szálló darumadarak közé repül egy sas, s a megzavart, kavargó madárrajból elragad egy madarat. A darvak a segítségére sietnek, addig támadják a sast, míg ki nem engedi karmai közül elragadott társukat. A sérült daru azonban nem tud továbbrepülni a darucsapattal, zuhanni kezd lefelé. A darvak mély krúgató hangon hívják, bíztatják, megpróbál megint csatlakozni hozzájuk, de nem sikerül, újra zuhanni kezd. Ekkor a darucsapat élén szálló két legerősebb madár leszáll mellé, kiterjesztett szárnyukkal felemelik társukat a többiek közé, és a darucsapat ismét ék alakba rendeződve folytatja útját észak felé. Ezt a kísérleti programot az Új Rajz Egyesület konferenciáján érték bírálatok. Az elkészült képekből hiányolták a gyermekek egyéniségét, túlságosan a kompozícióra koncentráltak. Az egyéniség problémája a mai japán oktatási reformoknak is egyik sarkalatos kérdése, de itt most nem ezt emelném ki. A fenti példákból, melyek a monogatari no e ötvenes évek végétől kezdődően kialakult gyakorlatát reprezentálják, az irodalmi művek kiválasztásának indokaira, az individuális munkát megelőző közös gondolkodásnak, közös munkának a jelentőségére, illetve a verbális (írásbeli) és vizuális kifejezés összekapcsolására hívnám fel a figyelmet. Az utóbbi — mint korábban láthattuk az olvasmányélmény-rajz (dokuso kanszóga) esetében is — különösen fontos eleme a japán művészeti nevelésnek. A fenti példákhoz hasonlóan a történetkép foglalkozásokon az irodalmi művek kiválasztásának szempontjai között szignifikatív szereppel bír, kiemelt etikai maximaként jelenik meg az összefogás, az együttműködés, a közös munka, a csoporton belüli szolidaritás. A japán társadalmi struktúrában és az iskolai nevelésben fontos helyet foglal el a csoport, kevesebb teret engedve az egyéniség kibontakozásának, de ugyanakkor ennek pozitív oldala is van. Két irányból közelíthető meg ez a kérdés, a múlt, a hagyományőrzés és a jövő felől. A hagyományőrzés a japán iskolában, a japán művészeti nevelésben nem pusztán csak a kézzelfogható hagyományok - mint például a metszetkészítés, az origami, a haiga (haiku ihletésű kép) kompozíciók stb. — őrzését jelenti, bár ennek is megvan a maga alapvető szerepe. Evidencia a kollektív szellemi örökség átadásának fontossága, ez esetben a szűkebb közösség, a csoport személyiségformáló ereje, a hagyományos értékek, a szívósság, a türelem, a nehézségek elviselésére s 110"
