Seite 104 [104]
OCR
VARRÓK ILONA nek minősége meghatározó: , Ha szeretettel adjuk elő, hogy megragadja a lelküket, akkor bevonhatjuk a gyerekeket a történet világába." Az alsó középiskola három évében a felolvasás mellett már szóba jöhet az egyéni, a kisebb csoportos vagy közös olvasás. Mindkét oktatási szinten az elsődleges cél, hogy olvasás közben a gyerekek fedezzék fel a történet érdekességét, éljék át a szereplők érzéseit, képzeljék el a jeleneteket, gondolkozzanak el rajta, vagyis már ekkor kezdjen érlelődni bennük az olvasottak képi megjelenítése. Az alsó középiskolában (12-15 éves korosztály) az olvasmányélmény-rajz más értelmet kap, mint az általános iskolában. A gyerekek a lázadás korában vannak, erősen vágynak rá, hogy már felnőttként kezeljék őket, de testi, lelki fejlettségük még messze van a felnőtté válástól. Ekkor szembesülnek először a felvételi verseny nyomásával, s szüleik ezzel kapcsolatos túlzott elvárásaival, naponta járnak különórákra, alig marad szabadidejük, s ez számos devianciát szül (az iskola kerülése, idzsime, azaz osztálytársaik gyötrése, szélsőségesebb esetben erőszak, fiatalkori bűnözés). A japán alsó középiskolában ezért a pedagógusok megpróbálnak a gyermekek testi-lelki túlterheltségéből fakadó énközpontúság, az empátia hiánya, az érzelemszegénység ellen hatni, szeretetre nevelni őket. Érzéseik, gondolataik képi ábrázolása, , képzeletviláguk lefestése" hozzásegíti őket, hogy magukba nézzenek, hogy jobban megismerjék saját magukat. Amikor megfeleltetésű szótagábécé kombinációjából áll. A csak jelentést hordozó írás nem alkalmas arra, hogy könnyedén felismerjünk szokatlan vagy ritka fogalmakat, a csak hangokat jelölő írás estében viszont nehézségbe ütközhet a szöveg jelentésének gyors felismerése, de a kettőt ötvöző japán írásrendszer ideális. Mások (Martin, S. E.: Learning to read: Why Taro finds it easy and Johnny finds it hard, Paper presented at Second Japan — U.S. Joint Sociolinguistic Conference, Tokyo, August, 1973.) a japán és angol írásrendszer összehasonlításával próbálták megmagyarázni az amerikai gyerekek olvasási nehézségeit. Egy tanulmányában Martin arra a következtetésre jut, hogy a különbség a japán olvasás tanulása és az angol olvasás tanulása között összefügg az írásrendszerrel. A következőképpen érvel: , Úgy tűnik, hogy az emberi fül a beszédjelekből először is nem a fonémákat és összetevőiket szűri ki, hanem a szótagokat. [...] a japán nyelv szótagjainak száma kevés. [...] könnyű feladat megtanulni a kana szótagokat, mert azonnal fel lehet ismerni a szótagban annak nyelvi bázisát." Az amerikai gyerek számára a legnagyobb nehézséget viszont az okozza, hogy a szótagot kisebb egységekre bontsa. (Learning to read: Why Taro finds it easy and Johnny finds it hard, 1973. A tokiói Nemzetközi Pszichológiai Konferencián elhangzott előadás.) A nyolcvanas évek végén egy amerikai kutatócsoport végzett empirikus kutatásokat japán és amerikai gyerekek olvasási készségének felmérésére. A felmérés eredménye azt mutatta, hogy a japán gyerekek jobb teljesítményt nyújtottak ugyan, de a szótagírás már iskolás kor előtti elsajátításának köszönhető kezdeti előnyük olyan arányban csökkent, ahogy a szövegben előforduló hiraganák száma. (Harold Stevenson — Shin-ying Lee — James Stigler: Learning to Read Japanese in Child Development and Education in Japan, W.H. Freeman Company, 1986) Macumoto Kazutosi: Sögakkö ni okeru dokuso kanszöga no sidö (Az olvasmänyelmeny-rajz tanítása elemi iskolában) in Dokuso kanszöga no sidö, Toki6, Zenkoku Gakkö Tosokan Kjögikai, 1987, 33. + 102 +
