Oldal 99 [99]
OCR
KÉPZŐMŰVÉSZET ÉS IRODALOM INTEGRÁLÁSA A JAPÁN OKTATÁSBAN más országokban indított olvasástanítási mozgalmakhoz, vagy a könyvolvasás ösztönzése érdekében Japánban és más országokban is folytatott mozgalmakhoz képest, a világon egyedülálló, sajátosan japán, nagyszerű pedagógiai módszer.? A olvasmányélmény-rajz, akárcsak a későbbiekben ismertetett monogatari no e (történetkép), az olvasás során tapasztalt érzések, gondolatok képi megfogalmazását jelenti, de elsődleges célja a tôrténetképpel szemben — ahogy az elkôvetkezőkben látni fogjuk — az olvasásra nevelés. Az olvasás közben tett felfedezések, átélt érzések ábrázolásával az olvasmány tartalma rögzül az olvasóban, újra átéli azt, s a mű passzív befogadójából alanyi befogadójává válik. Az olvasás élményének képi ábrázolása fejleszti a gyermekek olvasáskészségét, kifejezőképességét, olvasásra ösztönző tevékenység. Jellegéből adódóan a olvasmányélmény-rajz nem a logikai, értelmező, hanem elsősorban emotív, nem elemző, hanem összegző megközelítése a témának, expresszív alkotás. Az olvasmányélmény visszaadása nem korlátozódik a szóbeli megfogalmazásra," és nemcsak képi formában, hanem zenével vagy akár testmozgással, tánccal is ábrázolható." A japán nemzeti alaptantervben a vizuális kultúra nem szerepel külön műveltségi területként," viszont nemcsak az irodalom, de más tantárgyak (élővilág, társadalom [történelem], természettudományok) oktatásában is kiemelt helye Ivata Hitosi: Dokuso kanszóga no igi to sidó no arikata (Az olvasmányélmény-rajz jelentősége és tanári irányításának módszerei), in Dokuso kanszóga no sidó, Tokió, Zenkoku Gakkó Tosokan Kjógikai, 1991, 28. A japán irodalomoktatásban ez is gyakorlat, az olvasás során szerzett érzésekről, benyomásokról rendszeresen fogalmazást, dokuso kanszóbunt is íratnak a tanulókkal, az órák 20-3096-át fordítják erre. A dokuso kanszóbun célja amellett, hogy témájában, gondolatmenetében világos, szerkezetében áttekinthető fogalmazásokat legyenek képesek írni a gyerekek, elsősorban az, hogy kreatívan beleéljék magukat a történetbe, képzeljék el a szereplők személyiségét, érzéseit, vessék össze saját érzéseikkel, tapasztalataikkal az olvasottakat, alkossanak önálló véleményt, tegyenek önálló felfedezéseket az olvasmányélmény alapján. Szano Tomohiko: Futacu no sidó ga hicujó de va nai ka. , Dokuso kanszóga no sidó" no kanko ni joszete (Szükség van-e kétféle óravezetésre? , Az olvasmány-élmény rajz írányítása" kiadása alkalmából), in Dokuso kanszóga no sidó, Zenkoku Gakkó Tosokan Kjógikai, 1991, 11. Lásd még Székácsné Vida Mária: A művészeti nevelés hatásrendszere, Akadémiai Kiadó, 1980. A japán nemzeti alaptanterv (Gakusú sidó jórjó) nem használja a ,műveltségi terület" kifejezést, az oktatási szinteknek megfelelő tantárgyak (elemi iskolában: anyanyelv és irodalom, társadalom [történelem], számtan, élővilág, életvitel, zene, rajz, háztartástan, testnevelés, alsó középiskolában: anyanyelv és irodalom, társadalom, matematika, természettudományok, zene, művészet, mozgáskultúra, idegen nyelv, egyéb szükséges tantárgy) szerint adja meg az oktatási célokat, követelményeket és tartalmakat, viszont egy egész fejezetet szentel az erkölcsi nevelésnek és a külön foglalkozásoknak (klubtevékenység, iskolai ünnepélyek stb.). Az elemi és alsó középiskolákban 2003-tól, a felső középiskolákban 2004-től kötelezően bevezetett ún. szógótekina gakusú no dzsikan (integrált tanulási óra) célja, hogy a tantárgyak keretén túllépve, az egyes tantárgyak tartalmát integrálja. + 97 «+
