OCR
SZABÓ NOÉMI Reisebeschreibungenröl (1790-1792), amelyben különbözö utazök iräsait gyüjtötték össze és fordították le, &s ebben szerepel Benyovszky Reisen durch Sibirien und Kamtschatka über Japan und China nach Europa müve is.’! A Magyar Könyv-ház 1. kötetében Müllernek az oroszok Amerikáig való hajózásáról szóló könyvéről ír, ebben olvashatunk egy Kamcsatkánál történt 1729-es japán hajótörésről, aminek következtében 17 ember esett fogságba, közülük ketten maradtak életben, egy idősebb ember meg egy 12-13 éves gyerek, japán nevük Sósa (Sóza) és Gonsa (Gonza). A beszámoló szerint ők Pétervárra kerültek, oroszul tanultak, megkeresztelkedtek, illetve néhány oroszt japán nyelvre és írásra tanítottak; az egyikük 1736-ban, a másik 1739-ben halt meg. Születési helyükként az írás Satzmát tünteti fel, de hivatkozik Kaempferre is, aki szerint Satzuma, mások szerint Saxuma a hely neve. Ugyanitt olvashatunk arról, hogy oroszok jártak Japánban, akik az időjárás miatt voltak kénytelenek ott kikötni 1739-ben. A japánok emberséggel fogadták őket, és így az oroszok szerencsésen hazajutottak. A szerző felveti azt a kérdést is, hogy Japoniának vagy Nifonnak hívják-e az országot, mert a japánok a japon nevet nem ismerik, a leghíresebb sziget neve viszont Niphon, erről kapta a birodalom a nevét. Jeso vagy Jedzo (Ezo, Hokkaido) sziget elhelyezkedését is megismerjük, a leírás szerint Nifon és Kamcsatka k6zott van.” Az itt szereplő Szentpétervárra került két japán története azért is izgalmas, mert velük találkozott Iheophil Siegfried Bayer, aki leírta azt a japán abc-t, ami a korábban említett 1748-as Orientalisch- und occidentalischer Sprachmeister-ben jelent meg." A Magyar Könyv-ház 6. kötetében Sális Ingác portugál jezsuita szerzetessel foglalkozik, akinek levelével Benyovszky Móric Japánt elhagyva Formosa környékén találkozott." A 17. kötetben Jean-Francois La Perouse 1785-1788 közötti világkörüli útjának leírásánál olvashatunk Oku-Jeso-ról vagy Észak-Jeso-ról (Szahalin), amelyet a japán Jeso-tól (Ezo, Hokkaido) egy csatorna választ el." A Magyar Kurir 1802. október 15-ei számában a nagy-britanniai híreknél külön bekezdésben írják, hogy az aranyban, ezüstben és gyöngyökben gazdag Japánban a 16. századtól kezdve a hollandokon kívül más európaiakat nem engedtek be, és kereskedni is csak velük akartak. Most viszont, vagy azért mert már elfelejtették a portugálokkal kapcsolatos negatív tapasztalataiket, vagy mert 7 Magyar Hírmondó, 51. szám, 1793. december 24., 910. 72 Molnár: Magyar Könyv-ház, 1. köt., 1783, 65—66. 7 Sven Osterkamp: The Japanese studies of Andreas Muller (1630-1694), R@bA ZS ne EE Kyoto University Linguistic Research, Vol. 29., 2010, 77-151., 97-98. https://repository.kulib.kyotou.ac.jp/dspace/bitstream/2433/141806/1/kulr29_077.pdf (Letöltes: 2019. januär 14.) 7* Molnär: Magyar Könyv-haz, 6. köt., 1794, 176. 75 Uo. 17. kôt., 1802, 138-139. s 84 c