OCR
JAPÁN A KORAI MAGYAR SAJTÓBAN ——— a0————— SZABÓ NOÉMI Jelen tanulmány a Károli Gáspár Református Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájában készülő Japán híradások a Habsburg Monarchia sajtójának tükrében című doktori dolgozatnak egy bevezető fejezete, amelyben a szerző a korai magyar nyelvű sajtóban megjelent, Japánnal kapcsolatos híreket vizsgálja. A disszertáció célja feltárni, hogy milyen információk jutottak el hazánkba Japánról Japán megnyitása és a Meidzsi restrauráció, illetve az Osztrák-Magyar Monarchiával megkötött utolsó egyenlőtlen szerződés időszaka között. Ez volt az az időszak Európa és Japán történelmében, amikor megindulhatott a komolyabb szintű kommunikáció, és ebben alapvetően lényeges volt, hogy milyen információkkal rendelkeznek egymásról. Mindebben magyar szempontból különösen fontos szerepe volt a sajtónak, mert a 19. század második feléig, amíg nem indultak el magyar utazók Japánba, és nem hozták magukkal az első kézből szerzett híreket, addig a sajtó és a könyvkiadók tudták közvetíteni a külföldről szerzett anyagokat. Ehhez szükséges megvizsgálni azt is, hogy a megnyitás előtt, amikor még szűkebbek voltak a lehetőségek a tájékozódásra, miket tudhatott meg a hazai olvasó Japánról, milyen kép kezdett kialakulni erről a távoli országról és ezek mennyire voltak a kor viszonyaihoz mérten naprakészek, pontosak. A Japán és Európa kapcsolattörténetével foglalkozó művek nagyon gyakran megemlítik, hogy Európában elsőként Marco Polo könyvében lehetett olvasni Japánról, habár ő maga nem járt ott, az információit közvetett forrásokból szerezte. Az első tényleges kapcsolatfelvételre egészen 1543-ig várni kellett, amikor a véletlennek köszönthetően portugál hajótöröttek kötöttek ki Tanegasima szigetén, Kjúsú mellett. Őket követték a misszionáriusok, elsőként a jezsuita Xavéri Szent Ferenc, majd más szerzetesrendek, illetve a portugálok után megjelentek a spanyolok, az angolok és a hollandok is. Ezt az időszakot, egészen a bezárkózásig, az országegyesítés és az Edo-kor kezdeti időszaka mellett szokták még Japán keresztény évszázadának is nevezni. A Edo-kor elején — miután Tokugava lejaszunak «736