Oldal 69 [69]
OCR
KOKUGAKU -— A JAPÁN KULTURÁLIS IDENTITÁS KORA ÚJKORI MEGFOGALMAZÁSA elő, és a kokugaku téziseinek hatását erősítették. A Mitogaku körében is kialakult az a nézet, hogy törekedni kell a császárt megillető tisztelet , helyreállítására": a szonnó (tisztelet a császárnak) jelszó fejezte ki ezt a törekvést. Ugyancsak itt jelent meg konfuciánus, sintó és egyéb elemekből kialakítva egy másik kulcskoncepció is, amely Japán modern történelmének egyik legfontosabb eszmeiségét adta (1945-ig): a kokutai (nemzettest) fogalma Japán különleges egységét jelölte a császár által vezetett nép egy testként való megjelenítésével, így jelentése magában foglalta a nemzeti egység, nemzeti identitás, nemzeti lényeg értelmezéseket is.5 Mindehhez a 19. század első felében megfogalmazták a dzsói (az idegenek kiűzése) jelszót is, amivel összeállt a sógunátus elleni harc jelszava: szonnó dzsói. A kulturális mozgalomhoz tehát a 19. század elejére politikai célok társultak, amelyek a meglévő társadalmi és politikai berendezkedés megváltoztatására irányultak (a császári hatalom visszaállítását célzó eszme, a regnáló sógunátus ellenében). A nyugati hatalmak Japánban való megjelenésével pedig a kulturális mozgalom nemzeti mozgalommá is vált, amelynek egyik fő célkitűzése a nemzeti függetlenség védelme lett, majd a , nyugati hatalmakkal való egyenrangúság" kivívása. Amikor az 1850-es évektől kezdve megjelentek a japán partoknál az ország megnyitását követelő amerikai, angol, francia és orosz hajók, nyilvánvalóvá vált a Nyugat technikai fölénye, s egy idő után az is, hogy ezzel Japán — akkori viszonyaival — nem szállhat szembe. 1853-tól 1868-ig tartottak a belső viták, hatalmi küzdelmek - és néhol katonai összecsapások -— arról, milyen politikát folytasson az ország ebben a válságos helyzetben. Ebben a 15 évben fontos szerephez jutott mindaz a szellemi-kulturális irányzat és ideológia, amely a megelőző évszázadban alakult ki." A sógunátus ellen lázadó tartományok (vezetőik a régi Tokugava ellenfelek voltak) éppen ezeknek az ideológiáknak köszönhetően tudták a különböző erőket a Tokugavák ellen egyesíteni: a császári hatalom visszaállításának programja — mint az ország egységének helyreállítása — a Tokugavák leváltását jelentette." 96 Aizava Szeisiszai, a Mitogaku egyik vezető tudósa népszerűsítette 1825-ben Sinron (Új ideológia) című értekezésében, amelyben a szonnó kifejezést is bevezette. Jansen: Meiji Ishin, 5-6.; Marius B. Jansen: The Meiji Restoration, in Marius B. Jansen (ed.): The Cambridge History of Japan. Vol. V. The Nineteenth Century, Cambridge, Cambridge University Press, 1989, 308-366., Jansen: Japan in the Early Nineteenth Century, 111-115.; Wakabayashi: Anti-Foreignism and Western Learning; Bary — Tsunoda — Keene: Sources of Japanese Tradition, 90-93. "7 Herschel Webb: The Development of an Orthodox Attitude Toward the Imperial Constitution in the Nineteenth Century, in Marius B. Jansen (ed.): Changing Japanese Attitudes Toward Modernization, Princeton, Princeton University Press, 1965, 167-192., 169. Janet E. Hunter: The Emergence of Modern Japan, London — New York, Longman, 1989, 163. 98 + 67 »*
