Oldal 63 [63]
OCR
KOKUGAKU -— A JAPÁN KULTURÁLIS IDENTITÁS KORA ÚJKORI MEGFOGALMAZÁSA amelynek során a kokugaku addigi eredményei mellett mind koncepcióiban, mind módszertanában olyan külföldi példákból merített, amelyek számára akkor elérhetőek voltak: a kínai filozófiából, sőt, keresztény iratokból és tanokból. Mindezekkel a japán identitást kívánta megerősíteni, és egy olyan nemzeti ideológiát megalkotni, amely nemcsak Japán egyenrangúságát, hanem felsőbbrendűségét is megfogalmazza. Hirata a sintó két fő irányzatát egyesítette tanításában, és ez lett később a Meidzsi-kori Japán hivatalos ,államvallása"."" Tanítását az ,eredeti tanításra" — honkjo — alapozta, amely kifejezés először a Kodzsiki 712-es előszavában fordult elő, és a japán antikvitás ősi tradícióira vonatkozott, amelyet az Edo-korban a sintóval hoztak összefüggésbe. Hirata a kannagara no micsi, ,az Istenek Útja? eszméjét hangsúlyozta, amely szerint a japán viszonyokat úgy kell alakítani, ahogyan azok az , Istenek korában" voltak." Hirata tanítása a honkjó és a kannagara no micsi terminológiával és eszméivel jelentősen különbözött a korábbi kokugaku tudósok filológiai munkásságától, és az éledő politikai mozgalmaknak ideológiai alapul szolgálhatott. Azzal, hogy a kokugaku tudósok a kamik kultuszának elkülönítésével a sintót mint különálló, autonóm egységet határozták meg, elkülönítették azt egy másik, különböző egységtől, a buddhizmustól."" Hirata nemcsak a császári uralom restaurálásának alapjait dolgozta ki (,legyen úgy, mint az ősi időkben volt"), hanem annak alapjait is, hogy mi is legyen maga a császári hatalom. A sintó , megalkotásakor" a középkori japán sintó tudósok és a kokugaku tudósok munkái mellett kínai klasszikusokból is merített, köztük elsősorban a klasszikus konfuciánus műből, a Ji Csing (Yijing)-ből." A kokugaku tudósok a 18. században nem foglalkoztak a kínai filozófiával és a konfucianizmussal, mert éppen az idegen hatásoktól mentes japán klasszikusokat tanulmányozták. A 19. század elején azonban már reagálni kellett a Japánon kívüli világ létére, és el kellett ebben helyezni Japánt és a kokugaku tételeit is. Hirata és követői a kínai konfuciánus mű, a Ji Csing szövegét átalakították, és úgy »japanositottak” (pl. azzal, hogy a kínai ősi királyokat a sintó kamik megtestesüléseiként mutatták be), hogy az így gyakorlatilag a sintó egyik szövegévé vált." 65 Earl: Emperor and Nation in Japan, 77. Michael Wachutka: Restorative and Innovative Elements in Early Meiji Religious and Educational Politic, http://www.desk.c.u-tokyo.ac.jp/download/es_9 Wachutka.pdf (Letéltés: 2016. május 16.), 189-190. Helen Hardacre: Creating State Shinto: The Great Promulgation Campaign and the New Religions, Journal of Japanese Studies, Vol. 12, No. 1, 1986, 29-63., 32. Wai-ming Ng: The Shintoization of the Yijing in Hirata Atsutane’s Kokugaku, Sino-Japanese Studies, 2012, Vol. 19, 33-47. Wai-ming: The Shintoization of the Yijing, 47. 66 67 68 69 +61 +
