Oldal 61 [61]
OCR
KOKUGAKU -— A JAPÁN KULTURÁLIS IDENTITÁS KORA ÚJKORI MEGFOGALMAZÁSA eltorzították az eredeti japán kultúrát. Természetesen nem szociálpszichológiai vagy kultúra-antropológusi érveléssel, hanem az , ősi út" (vagy ,császári út" vagy az , Istenek útja") fogalmával magyarázza ezt a kulturális mélystruktúrát."? , Az igaz út egy és ugyanaz, minden országban, mindenütt az Égben és a földön. Ezt az utat azonban csak nálunk, a mi császári földünkön követték helyesen." A japánokat is megrontotta a külföldi befolyás: , Mivel több, mint egy évezrede a kínaiaktól való tanulás szokása él, természetszerűleg a kínai gondolkodás áthatotta társadalmunkat és behatolt az emberek szívébe..."" Motoori Norinaga és más kokugaku tudósok törekvése arra irányult, hogy a káros idegen befolyástól megtisztítsa a japán kultúrát, és felfedje az ősi, tiszta japán kultúra lényegét. Ennek egyik megnyilvánulása az élet természetességének elfogadása, amit a konfucianizmus és a buddhizmus mesterkéltségével és spekulációival szemben az ősi szellemiség (melyet a sintóval azonosítottak) képviselt. Motoori Norinaga kifejtette, hogy a konfucianizmus és a buddhizmus alaptévedése, hogy a roszszat, a halált és aszomorúságot racionalizálással akarják átalakítani, eltüntetni az életből vagy enyhíteni rajtuk, holott mindezek az emberi létezés természetes velejárói, amelyeket teljes egészükben kell az embereknek megélniük. A japán értékek között az őszinteség (makoto) különleges helyet kapott. Motoori Norinaga az addigi kínai szemlélethez képest más megközelítést nyújtott az irodalom, sőt, az esztétika és a művészet kérdéseihez is. Gendzsi regényét" sem a buddhista és konfuciánus értékek mentén ítélte meg, hanem éppen azoktól eltávolodva, a regény finomságát, az emberi érzelmek hű ábrázolását és az udvari élet életszerű bemutatását dicsérte. Kiemelte, hogy az emberi érzelmek nem mindig követik az értelem szavát, és a művészet feladata éppen ennek bemutatása. Ezzel a buddhizmus és a konfucianizmus túlzottan intellektuális és racionális, sőt, gyakori didaktikus beállítódását kritizálta, és kiemelte az ősi japán írások és a sintó sokkal , emberközelibb" attitűdjét, amely elfogadja a jó és rossz meglétét az élet teljességében, és az embert a maga valóságában ábrázolja, nem absztrakt ideákon keresztül. Az élet érzelmekkel teli, és ennek megjelenése a mono no avare, a japán esztétika és művészetfilozófia alapfogalma az érzelmek kifejezésére, amely minden műalkotás lényege." A lényeget érezni kell, nem megmagyarázni, ebben áll a japán lélek sajátossága, és ez különbözteti meg a kínai 55 Nosco: Remembering Paradise, 184-186. Bary — Tsunoda — Keene: Sources of Japanese Tradition, 15. 57 Burns: Before the Nation, 73. Gendzsi regénye a japán irodalom egyik klasszikus alkotása, amelyet a Heian-kor csúcsán, a 11. század elején írt Muraszaki Sikibu udvarhölgy. Az 54 részből álló monumentális mű Gendzsi herceg szerelmi életén keresztül mutatja be a korabeli udvari nemesség szokásait, életét. Jelentősége, hogy előzmények nélkül megteremtett egy irodalmi nyelvet és a regény műfaját. Nosco: Remembering Paradise, 178-179.
