Seite 59 [59]
OCR
KOKUGAKU -— A JAPÁN KULTURÁLIS IDENTITÁS KORA ÚJKORI MEGFOGALMAZÁSA viszonyulnak a történésekhez -— ahogyan a japánoknak ez természet adta tulajdonságuk az istenekkel és leszármazottjukkal, a császárral szemben. Az istenek cselekedeteit ugyanis — írja Motoori — nem lehet emberi ésszel megítélni, mert az emberi elme, bármilyen bölcs is, korlátozott, és ami határain kívül esik, azt nem érti. Az istenek tettei egyenesek. Az, hogy sekélyesnek vagy igaztalannak tűnnek, az az emberi tudás korlátozottságának a következménye. A kínai tanítások az emberi értelem birodalmán belül születtek, így a hallgató számára ismerősek, közeliek, és könnyen felfoghatóak és hihetőek. A kínaiak, mert azt hiszik, a Bölcs (Konfuciusz) képes volt felfogni és megérteni az univerzum minden igazságát és jelenségét, kicsi és korlátozott elméjük ellenére ragaszkodnak ahhoz, hogy tudják mindazt, amit pedig elmével felfogni nem lehet. Ugyanakkor viszont elutasítják, hogy az igazság kideríthetetlenségében higgyenek, mivel azt irracionálisnak tartják." Norinaga mindezzel a konfuciánus doktrína alaptételeivel szemben fogalmazta meg a japán történelem, kultúra és a japán szubjektum új koncepciójának körvonalait. Elutasította a transzkulturális vagy univerzalista normák felfogását (amelyet addig Japánban a kínai kulturális befolyás érvényesített), és az ősi japán nyelv teóriájával az eredeti kulturális identitás koncepcióját erősítette. Motoori Norinaga az 6si japän nyelvet — a Jamato kotobät, amelyet a Kodzsikiben , fedezett fel" — a japán kollektív identitás új koncepciójának alapjává tette. Ezzel különböztette meg Japánt Kínától, szerinte Kína neokonfuciánus etikai normája a , közszférát" jelentette, míg az eredeti japán identitással a , tiszta lelket", a , magánszférát" és az ,érzelmek birodalmát" azonosította." Az ősi Japán természetes közösségként működött, és ebben különbözött Kínától, ahol a politikai hatalom mesterségesen kreált államokat. Japánban a császár különleges helyet foglalt el az istenek, a nyelv és a rítusok terén. Motoori Norinaga volt az, aki a 18. században megjelenő kokugaku új diskurzusát kialakító stratégiát megfogalmazta: hangsúlyozta a nyelv elsődleges szerepét az identitás és a különbözőség megfogalmazásában, a kulturális különbözőség eredetére és természetére fókuszált, vizsgálta a közösség és a hatalom viszonyát, és új politikai terminológiát 38 Kuzubana, in Bary — Tsunoda — Keene: Sources of Japanese Tradition, 19. ® Burns: Before the Nation, 95. Ez a felfogás igen figyelemreméltó módon hasonlít a Partha Chatterjee által bemutatott, a gyarmati Indiában az indiai identitás formálódásakor felmerült elképzeléshez, amelynek értelmében megkülönböztették a , közéletet" mint a hivatalos élet terét — amely a brit gyarmati kultúrát jelentette — és a , magánélet" terét, ahol a saját kultúra keretében a nemzeti diskurzusok megindultak. Partha Chatterjee: Nationalist Thought and the Colonial World: A Derivative Discourse?, United Nations University, 1986. «57 «
