Oldal 51 [51]
OCR
KOKUGAKU -— A JAPÁN KULTURÁLIS IDENTITÁS KORA ÚJKORI MEGFOGALMAZÁSA japán császári család isteni származása miatt van. A Japánt -— és a világot — teremtő istenek saját leszármazottjukat küldték a földre a védelmük alatt álló nép vezetésére — Japán tehát az istenek földje." Ez a tétel lett az alapja a különleges japán kultúra teóriájának, minden más kultúrától való különbözőségének. KOKUGAKU TUDÓSOK ÉS MUNKÁSSÁGUK Keicsú A tudósok tanulmányozni kezdték az első japán irodalmi szövegeket, elsősorban a Manjósút," amelyről úgy vélték, még a kínai hatás előtti japán lelkületet tükrözi, és amelyet az addigi , hivatalos" költészettan és irodalomtudomány elhanyagolt, mert csak a későbbi, erősen kínai hatást mutató Heian-kori (794—1185) versantológiákat tanulmányozta. A Manjósú olvasásában Keicsú?! (1640—1701) járt elöl, aki tudós buddhista szerzetesként jól ismerte a szútrák (buddhista szent iratok) tanulmányozásának módszertanát, és óriási filológiai felkészültséggel ezt a szövegkritikai metodikát alkalmazta a kínai karakterekkel, de japán nyelven írt versek értelmezéséhez és magyarázatához, és ezáltal a 8. századi japán nyelv rekonstrukciójához. A Manjósúhoz írott kommentárjait (Manjó daisóki, 1687-1690) tekintik a kokugaku filológiai tanulmányai kezdetének és alapjának. Munkájának egyik fejezetében (Zasszecu, , Különböző elméletek"), az ősi Japán leírásában a későbbi kokugaku eszmék alapjait fogalmazta meg: Japán az istenek földje. Ezért mind történetünkben és igazgatásunkban az isteneket helyeztük előtérbe és az embert utánuk. Az ősi időkben uralkodóink kizárólag a sintó segítségével kormányozták országunkat. Mivel az nemcsak egyszerű és naiv korszak volt, hanem írás nélküli is, csak a sintónak nevezett szóbeli hagyomány létezett... ."?? 1690-re (mikor Keicsú műve megjelent) már létezett a sinkoku eszméje: Japán az , Istenek országa".? A fogalom a Nihonsokiban (720) jelent meg, a középkorban David Magarey Earl: Emperor and Nation in Japan. Political Thinkers ofthe Tokugawa Period, Seattle, University of Washington Press, 1964, 45. A Manjósú (Tízezer falevél) a 8. században összeállított japán versantológia, a japán irodalom legrégebbi és mindmáig egyik legértékesebb versgyűjteménye. A 785-re elkészült gyűjtemény 20 kötetben 4496 verset tartalmaz. A versek elsősorban érzelmeket jelenítenek meg a szerelem, öröm, bánat, csalódás, fájdalom kifejezésével. Vihar Judit: A japán irodalom rövid története, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. ?! Burns: Before the nation, 49-52. Nosco: Remembering paradise, 61. 3 Uo., 62. + 49 e
