Oldal 39 [39]
OCR
A NÉGY ÉGTÁJŐR DÍSZZÁSZLÓK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA az edoi városi polgárság ebből látszólag semmit nem tapasztalt első kézből." A , Napistennő egyenes ágú leszármazottját" ünneplő szokui ceremónia első fele az évszázadok alatt egy látványos fesztivállá kezdett válni, míg a ceremónia második felében megrendezett Daidzsószai továbbra is hagyományos keretek között zajlott." A beiktatásról szóló kiotói híradás megléte, a gratulációjukat kifejező városi polgárok ünneplésbe való , bevonása" és a zászlók ünnepség előtti/utáni kiállítása jól mutatja, hogy a korábban szigorú szabályokat betartó udvari közeg a , felszínen" összekötődött a modernizálódó kiotói városi polgárság kultúrájával. A 18. század elejétől kezdődő képes-szöveges híradások eredményeképpen egyre szélesebb népréteg ismerhette meg az égtájőr zászlók alkalmazásának hagyományát. Mindeközben a kokugaku ideológia megjelenésének hatására az ország keleti részén élő szamuráj arisztokrácia tagjai közül egyre többen fordultak az ősi japán nemzeti kultúra és udvari hagyományok felé.? Edóban egyre több kokugaku tudós tevékenykedett, akik hitvallása az ősi japán értékek tisztelete és azok újrafelfedezése volt. Északkelet-Japánban sintó hagyományőrző mozgalom alakult (Mito-gaku), melynek képviselői többek között arra törekedtek, hogy a sintót megtisztítsák a buddhista, taoista és konfuciánus elemektől. Ókori klasszikusokat tanulmányozó filológiai munkák és ismeretterjesztő enciklopédiák kerültek kiadásra, melyek Nara- és Heian-kori források szövegét vették alapul, azonban nem ejtettek szót a korabeli udvari ceremóniák mibenlétéről. 1736-ban terjedelmes képmelléklettel jelenik meg az Arai Hakuszeki konfuciänus tudós által szerkesztett Honcs6 gunki-ké (AW HAs). A konyv elsö kötetében ismerteti az udvari katonai díszőrség által használt rituális zászlók formai és használatbeli jellegzetességeit. Az égtájőr zászlókra vonatkozó bejegyzés feltehetőleg az Engisiki 49. fejezetében olvasható leírás átdolgozása. Színes képmelléklete egyszerű kialakítású, ám a Négy Égtájőr zászlók állatalakjait feltűnően részletesen, élénk színvilággal festették meg. A sokatmondó ábrázolásmód Később, a szerző elmélete szerint részben a szokui ceremóniák népszerűvé válásának hatására a 18. századtól Edóban is megjelentek a Tokugava-bakufu által újonnan kreált égtájőr zászlók. Azonban fontos megjegyezni, hogy nemcsak ez, hanem számos más, Északkelet-Japánban lejátszódó kulturális tényező is közrejátszott az új rituális tárgyak megalkotásában. Ezek a tényezők a disszertáció későbbi fejezetében kerültek áttekintésre. 51 Morita Tojoko: Júgaku tosite no kinszei tennó szokui-siki, Tokió, Minerva Sobó, 2015. Fontos megjegyezni, hogy a japán nemzeti kultúrában egyre jelentősebb szerepet játszó városi polgárság és hagyományőrző arisztokrata szamuráj réteg Kelet-Japánban (Edóban) és NyugatJapánban (Kiotóban) jellegében jelentősen elkülönült egymástól. + 37 +
