Oldal 38 [38]
OCR
LÁZÁR MARIANNA megrendezett beiktatási ceremóniákról."" Innentől kezdve már illusztrációjában és tartalmában is részletesebb, tematikus dokumentációk készültek a Négy Égtájőr zászlókról, melyek ismertető szövegét gyakran maguk az ünnepségen résztvevő művelt nemesek készítették. A forrásokból megtudjuk, hogy az egyszerre monumentális és dekoratív kialakítású eszközök megjelenési formája nem változott, a szokui ceremónia jellege viszont annál inkább." A híradások egyre több részt vevőről számolnak be." A , belépőjegyet" váltó érdeklődők szemügyre vehettek a palotakertben felállított iódókat már az ünnepség előtti napon. A ceremóniát követő napon a buddhista szerzeteseknek is engedélyezték a még két-három napra kiállított rituális tárgyak megtekintését." Egy ilyen nyüzsgő, vidám ünnepség látványát az 1630-ban készült Goszokui gjókó-zu paravánkép" GANT MIE) is megôrôkiti. Tôbb okból is különleges ábrázolásmód jellemzi: szinte példátlan"? módon megjeleníti a közrangú és nemesi látogatókat is, minden hódót egyforma magasságúnak láttat, és feltűnően megnöveli méretüket a korábbi tekercsképekhez képest, ezzel is hangsúlyozva azok monumentális jellegét. A zászlókon látható állatalakokat igényesen, élénk színekkel kitöltött kontúrvonallal festették meg. További különlegességként említhetjük az Azúrkék Sárkány-zászló közelében játszó vidám kisfiú alakját. Mivel a szigorú társadalmi hierarchia meghatározta az egyének lehetőségeit, életterét és feladatait, az ókori csóga és szokui ünnepségek alkalmával még az alacsonyabb rangú udvari nemesek sem vehettek részt a zártkörű, privilégikus udvari ceremóniákon, nemhogy a közrangú emberek. Hiába létezett egy hasonló etikai alapon kialakított (neokonfuciánus) társadalmi hierarchia az Edo-kor elején, a rendszer már a 17. századtól bomlani kezdett, és új ideológiák és eszmék születtek. Ez a változás akarva-akaratlanul befolyásolta a nemzeti kultúra hagyományait is. Ha végigkövetjük a Kjótó Macsibure Súszei vonatkozó bejegyzéseit, láthatjuk, hogy az új császár trónra lépésének és az ott használatos rituális eszközöknek — mint a császár rituális hatalmát mutató látványos szimbólumoknak - egyre nagyobb hírértéke lett. Mindez kizárólag Kiotóra és környékére korlátozódott, 4 A közigazgatási és kulturális híreket, valamint városi szabályozásokat közvetítő macsibure kiadványok tartalmát kizárólag az adott nagyvárosok jogi intézményeinek vezetői határozták meg, a bakufu vezetői (a sógun vazallusai) és a buddhista egyház nem szólhatott bele szerkesztésébe. A forrás nem említi, hogy északi vagy déli irányba fordították a zászlókat. Momozono császár 1747-es beiktatási ceremóniáján 100 közrangú nő és 200 közrangú férfi vett részt (Morita: Kinszei minsú, tennó szokui-siki haiken) Kjóto Macsibure Kenkjúkai (ed.): Kjóto Macsibure Súszei, Tokió, Ivanami Soten, 1984. A Japán Császári Hivatal tulajdonában van. Mindössze két hasonló dokumentáció maradt fenn ezen kívül: Gomizunoo császár (1611) és Meisó császárnő (1629) szokui-képe. 45 46 47 48 49 +36 +
