Seite 35 [35]
OCR
A NÉGY ÉGTÁJŐR DÍSZZÁSZLÓK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA A 993-ban utoljára megrendezett csóga ünnepséget új szabályozások hatására még ebben az évben törlik az udvari ceremóniák hivatalos rendjéből. Fontos megjegyezni azonban, hogy a császárt üdvözlő hagyomány tovább élt a beiktatási ceremónia részeként. A 10. század végétől az újévi ünnepség teljes programját beleolvasztották a részben hasonló szertartásrendű szokui ceremóniába, a Négy Égtájőr zászlók használata ezáltal ritkábbá vált. Magas rangú udvari nemesek által szerkesztett Heian-kori műveket vizsgálva megállapítható, hogy ugyan említik a díszzászlókat, de nem közölnek róluk új információt. " A 12. században történő sorozatos háborúskodás ellenére a fővárosi ünnepségeket zavartalanul megtartották a császári udvarban. Két 12. szäzadi müben, a Moromoto-ki-ben (HiliscHl) es a Nidzsö tennö goszokui-ki-ben CORREAHENNZEE) mär konkret informäciöt talälunk a zäszlök felällitäsi mödjaröl: a Hóan uralkodói időszakban (1045—1052), illetve a Hógen időszakban (1156-1158) megrendezett beiktatäsi ceremöniäkon a zászlókat északi irányba, tehát a császár felé fordították. A legkorábbinak vélhető, első teljes képi ábrázolása az égtájőr zászlóknak a Bunan Goszokui Csódó-zu? könyvmellékletben található, mely 1444-es másolata egy 12. századi illusztrációnak." A melléklet első oldalain a krizantém trónról (takamikura) és a hét hódóról olvashatunk. Fekete tussal festett képek illusztrálják a rövid szöveges magyarázatot, mely tartalmában megegyezik az Engisikiben foglaltakkal. A jegyzetekből kiderül a zászlók színe, anyaga és mérete is. Az ábrákat cinóbervörös és citromsárga színfoltokkal egészítették ki helyenként, ami az adott rész arany és vörös színére utal, de nem színezték ki igényesen az sen £ illusztrációkat. Az égtájőr zászlók legfelső részén egy alabárdfej látható, amely a zászlórúdra van rögzítve. Ennek tövéhez van erősítve az égtájőrök motívumával díszített négyzet alakú, négyrétegű selyemzászló. Az alabárdfej és a zászló anyaga együtt függőlegesen kb. két és fél méter. Ennek alsó részéhez kapcsolódva négy darab sárga színű, kb. öt és fél méter hosszú vastag selyemrojt ereszkedik le egészen a zászlórúd aljáig. A zászló feketére festett rúdja majdnem eléri a tíz méter hosszúságot. Összevetve a narai ásatások helyszínén megtalált három méter széles oszlopnyomokat és a tárgyalt forrás adatait, reálisnak mondhatóak a leírt zászlóméretek. 34 PI. Hokuzans6 (HEIL1ŸD), Szaikjüki (PTE ad) stb. 35 Kurokava Harumura: Rekidai Zanketsu Nikki, 7. kétet, Tokié, Rinsen Soten, 1989. 36 Az 1444-es dokumentum az Isze Nagyszentély által üzemeltetett Dzsingú Bunko Könyvtár tulajdonában van. 37 Fudzsivara no Micutada másolata. Az eredeti mű egy Inszei-időszak (11. sz. vége — 12. sz. eleje) alatt megrendezett szokui ceremónia kellékeinek képes jegyzéke, a dokumentum nem maradt fenn eredeti formában. Fukujama Tosio: Daigokuden no kenkjú — Csódó-in gaiszecu, in Fukujama Tosio (ed.): Dzsútaku kencsiku no kenkjú, Tokió, Csúókóron Bidzsucu Suppan, 1984. +33 +
