Oldal 29 [29]
OCR
A NÉGY ÉGTÁJŐR DÍSZZÁSZLÓK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA Ez ugyanaz az időszak (7. század legvége — 8. század legeleje), amikor a Fudzsivara főváros területén megépített Takamacuzuka-sír és Kitora-sír égtájőröket ábrázoló freskói, valamint a Jakusidzsi buddhista kolostorban elhelyezett Jakusi szoborcsoport égtájőr alakokkal díszített talapzata is elkészült." A Négy Égtájőr kultusza — mely eredetét tekintve animista hiedelmekből alakult ki, és az 5. századtól fokozatos mértékben épült bele a japán udvari kultúrába a taoista kozmológia által — külföldi eredete ellenére könnyen idomult az ősök szelleme, a természet és a kamik tiszteletén alapuló laza sintó hitvilághoz.?" A 701-es újévi ünnepséget említő dokumentáció nem részletezi az esemény menetét, és a Négy Égtájőr zászlók külalakjáról sem tudunk meg semmilyen információt. A forrásból egyértelműnek tűnik viszont, hogy a hét hödöt egy elöre meghatározott helyre állították fel. Nem hordozta őket a hadsereg egy felvonulás során, mint ahogy azt kínai előképükkel tették, hanem inkább egy békés környezetben állították fel őket. A zászlók felállítási sorrendjéből feltételezhetjük, hogy a császár szemszögéből nézve rendezték sorba őket úgy, hogy az égtájőrök és az égi szimbólumok (Hold, Nap) egy taoista kozmikus egyensúlyállapotot hozzanak létre. A természetes kozmikus körforgás?! alapján a keleti oldalra (jang) kerülhetett így a Nap-motívum és két jang princípiumú égtájőr; a nyugati oldalra (jin) pedig a Hold-motívum és két jin princípiumú égtájőr. Az ókori kínai, koreai (kogurjói) és japán halomsírok kősírkamrájának freskóin ugyanez a szimbolikus ábrázolási sorrend figyelhető meg, ugyanezekkel a motívumokkal. A középen elhelyezett , madár alakú" zászló az isteni eredetű császárt (Japán jelképét) reprezentálhatta, akit a kozmológiai tanok szerint két oldalról (jin-jang) védtek az égtájőrök, és aki ezáltal a földi világ fölött békésen uralkodott. Ezzel a zászlókkal kialakított kozmikus világkép-ábrázolással?? egyfajta erődemonstrációtis be tudott mutatni a császári udvar a külföldi követek és a japán hivatalnokok (korábbi nemzetségfők) előtt.? Donohasi Akio: Higasi Adzsia Bidzsucu kórjú-siron, Tokió, Csúókóron Bidzsucu Suppan, 2013, 333-338. A disszertáció korábbi fejezetében már tárgyalt módon az Aszuka-korszaktöl ketfele rendeltetesbenis jelen volt a mitikus állatcsoport: az eredeti kínai hagyomány alapján egyrészt a , földi világ" és az , égi világ" négy szegmensének reprezentatív őrzőjeként értelmezték őket a halomsírok és fővárosok építésekor, másrészt egyedi módon az égtájőrök az isteni eredetű japán császár (és az egész császári dinasztia) égi és földi hatalmát reprezentáló istenekké lényegültek át. A harmóniát teremtő körforgásban szereplő öt elemet és az ezekhez társuló asszociációs fogalmakat és szubsztanciákat a taoista kozmológiai tanok határozták meg, melyek az 5—6. századtól egyre mélyebb gyökereket eresztettek a japán udvari kultúrában. Ugyanez a ,mikrokozmosz" kialakítás figyelhető meg a Tang-kori kínai halomsírok, a kogurjói (koreai) királyi halomsírok és a japán aszukai halomsírok esetében is. Sinkava Tokio: Nihon kodai no girei to hjógen; Ooms: Imperial Politics and symbolics in ancient Japan, 171- 173. 8 27 «
