Oldal 25 [25]
OCR
A NÉGY ÉGTÁJŐR DÍSZZÁSZLÓK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA kínai udvari hagyományok eltanulásához segítséget nyújtottak az országba hívott koreai és kínai tanítók, tudósok, művészek stb., ezt a Nihonsoki krönika több fejezetében is tárgyalja. A legismertebb Tang-kori szertartäskönyv, a Da Tang Kaijuan (XJ Pi 7c4L) 732-re készült el, így az Aszuka-kor második felében a csóga és szokui udvari ceremóniák előkészítésekor feltehetőleg még egy korábbi kínai forrásra támaszkodhattak a japänok. A Da Tang Kaijuan számos olyan — Négy Égtájőr zászlót felvonulásban alkalmazó - látványos udvari rituálét említ, amelyet a japán császári udvar egyáltalán nem, vagy csak részben vett át. Ez utóbbi esetben Japán gyakorlatilag a saját ősi sintó hagyományait folytatta tovább, beleolvasztva azt a kínai filozófiai alapokon nyugvó ünnepségekbe. Erről a folytonosságról beszélhetünk például a szokui ceremónia második felében tartott Daidzsószai esetében is. Az ünnepség jól példázza, hogy hogyan tartotta , tisztán" az ókori japán udvari arisztokrácia a legősibb sintó rítusokat, és hogyan éltették tovább őket úgy egy új közigazgatási rendben, hogy bár a beiktatási ceremóniát kínai külcsínnel hajtották végre (ezzel imponálva a Tang Kínának és a megjelent követeknek), a Daidzsószai rítusokat már az évszázadokkal korábban kialakult hagyományos módon végezték el egészen a 14. század második feléig." A kínai rituális zászlók száma, sorrendje, használati módja és kialakítása az események szerint változott, és szigorú kozmológiai és filozófiai szabályokhoz volt kötve. A legnagyobb katonai díszmeneteken és háborús felvonulásokon több száz díszzászlót is alkalmaztak." Formai szempontból két típusa volt a Négy Egtäjör lobogöknak: a csuang (I) &s a tyi (I). A csuäng zäszlörüdjänak vegeröl vertikálisan ereszkedik le egy díszes ernyőt formaz6 sz6vetanyag, mig a tyi esetében a négyzet alakú, lángnyelves szegéllyel díszített zászlóanyag a rúd felső részéhez van rögzítve úgy, hogy vízszintesen tudjon lobogni. A 2-2 tyi égtäjôr zászlót gyakran közrefogta vagy követte egy arany sárkány motívummal vagy Göncölszekér motívummal hímzett zászló is, amely a , középső" égtájat és az annak megfeleltetett fogalmakat (a kínai birodalom, a főváros stb.) szimbolizálta. A Négy Égtájőr rituális zászlókat említő legkorábbi kínai forrás a Csou-kori rítusokat és szertatâsokat jegyz6 Szertartäsok Künyve (ét). A feltetelezhetöen Han-korban összeällitott müvet és más konfuciánus és taoista klasszikusokat Japán elsősorban a koreai Pekcsén és Sillán keresztül ismerte meg az 5—6. század során. Valószínűséggel állítható, hogy a Han-kori udvari ceremóniák rendszerét már jóval az Aszuka-kor előtt is tanulmányozhatta a Kofun-kori művelt udvari arisztokrácia és a külföldi kötelékkel bíró klánok (pl. Szoga klán). 1246 utän a szokui ceremönia egy reszet a szokui kandzsö (ENT HEIA) elnevezésű buddhista rítussal helyettesítették, amely buddhista (ezoterikus) elemeket és taoista elemeket is tartalmazott. A Meidzsi-kor legelején eltörölték. Nitó Acusi: Kodai óken to gjókó, in Majuzumi Hiromicsi (ed.): Kodai óken to szaigi, Tokió, Josikava kóbunkan, 1990. + 23 +
