Seite 14 [14]
OCR
ELőszó a ,szakmában" tevékenykedő (oktató, kutató, doktorandusz) volt hallgatóink tudományos eredményeit a japán történelem, művészettörténet, társadalom, irodalom, színház, műfordítás, nyelvészet, média és kommunikáció témájában folytatott kutatásaik területén. Második kötetünk a sorozatban a Japán Alapítvány Sakura Core Projectje keretében készült, az első olyan összeállítás, amely széles körképet nyújt a hazai japánnyelv-oktatás történetéről, a japán nyelvkönyvek egyre gazdagabb és színvonalasabb kínálatáról, a Japán Alapítvány Budapesti Irodájának és a Magyarországi Japánnyelv-Oktatók Társaságának a japánnyelvoktatás területén végzett tevékenységéről, a japán nyelv oktatásával kapcsolatos kutatási eredményekről. A jelenlegi kiadvány valamennyi szerzője a KRE Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézetének tudományos fokozattal rendelkező vagy közvetlenül annak megszerzése előtt álló oktatója. A 12 tanulmányból (7 megvédett és 5 készülő disszertáció anyagából) álló kötet felöleli a japanológia szinte valamennyi diszciplínáját (kultúra és művészet, irodalom és nyelvészet, fordítástudomány, történelem — művelődési és diplomáciai — , szociológia, valamint színház- és filmtudomány). Varrók Ilona oktatás-, illetve művelődéstörténeti témát választott dolgozata tárgyául. A tanulmány interdiszciplináris megközelítésben mutatja be a japán művészeti nevelés történetét a Meidzsi-kortól napjainkig. A szerző meggyőző érveléssel fejti ki a japán kultúra vizuális jellege és a japán művészetek szinkretizáló hagyománya közötti szoros összefüggéseket, amelyek fontos szerepet játszanak az egyén és közösség, az individuális és kollektív kreativitás közötti kapcsolatokon alapuló művészeti oktatásban és nevelésben. Farkas Ildikó eszmetörténeti témájú dolgozata az Edo-kor szellemi irányzataiból a talán legjelentősebbel foglalkozik: a kokugaku (Kokugaku) főbb irányait, eszméit, tudósait és tevékenységüket mutatja be, áttekintve azt a folyamatot, melynek során a kora újkorban megfogalmazták a japán kultúra sajátos, megkülönböztető jegyeit, és amelynek során a közös kultúra felfogása egy új, kollektív identitás alapja lett. A fenti két dolgozat meggyőzően bizonyítja azt a napjainkban előtérbe kerülő tézist, hogy minden nép tárgyakban, szokásokban, rítusokban őrzött tradícióin túl kapcsolatrendszereiben, mentalitásában őrzött szellemi öröksége mutat a jövő felé. Farkas György kutatásainak középpontjában a japán és a nyugati filmművészet közötti kapcsolatok állnak. Dolgozatában a legjelentősebb japán filmrendező, Kuroszava Akira munkásságában meghatározó szerepet játszó nyugati kulturális hatásokat elemzi, a Véres trón című film és Shakespeare Macbeth című drámájának mélyreható elemzésén keresztül. «126
