OCR
Csenkeszfai Poóts András magyar fordítása király az ő szép feleségét [...]."" A novellában Lucretia a ház idős német szolgájától, Sosiastól kér segítséget, hogy kapcsolatba léphessen Eurialusszal. Sosias vonakodik az aktív közreműködéstől, de hamarosan felismeri, hogy a szerelmesek nélküle is megtalálták a módját, hogy beszélhessenek. Ekkor dönt úgy, hogy fontosabb a család jó hírnevét, mint az asszony erényét megőrizni, ezért részt vesz a szerelmi találkák megszervezésében. A latin szöveghagyományban a déli-római és az északi-német eredetű variánsok döntő különbsége, hogy ezen a helyen Sosias kinek vagy minek a megszégyenülésétől fél. A római variánsokban, amelyet Oporinus 1554-es kiadása?" és így a Pataki Névtelen fordítása is követ, Sosias a ház (domus) jó híréért aggódik. „Nisi astu provideo, et hera peribit et domus infamiam subibit.”’” Pataki Névtelen: III. 33. Elvész az asszonyom és háza megszégyenül, ha gondot nem viselek. Ehhez képest a német eredetű variánsokban, így a Csenkeszfai Poóts által követett Opera omnia kiadásokban is a ház urának (dominus), vagyis az ő gazdájának becsületén esett folttól fel a szolga. „Sensit dolum Sosias, secumque: „Frustra”, inquit, „amantum conatibus obsto. Nisi astu provideo, et hera peribit et dominus infamiam subibit.” Megfejti Sösiäs, mibe van a dolog, Scilla, s Kharibdis közt hánykódik, tántorog; Minthogy abba; ami miatt ő háborog, Asszonya, s gazdája becsületi forog." Az összehasonlító filológiai elemzés végére hagytam Poóts fordításának egy érdekes epizódját, amelyeknek a korábbi históriás énekben nincs megfelelője, mert Piccolomini szövegének azok közé a leíró jellegű részei közé tartozik, amelyeket a Pataki Névtelen a történet dinamikája szempontjából elhagyhatónak ítélt. A szóban forgó rész Eurialus lovának leírása, amely Piccolomini novellájában egy egészen hoszszú egybefüggő intertextus Vergilius Georgica című tankölteményéből (III, 79-88.)"" Az ágaskodó, pajkos ló a latin hagyomány egy részében?" Lucretia metaforája (Similis illi fiebat Euryalo viso Lucretia), és ugyanezt az olvasatot követi Csenkeszfai Poöts fordítása is. Az asszony-ló azonosítás egy másik helyen is megtörténik a novellában, amikor Menelaus Pandalus közvetítésével Eurialus lovát kéri kölcsön, hogy azzal 373, RMKT XVI/9, 436; Oporinus 1554, 453. Oporinus 1554, 438. , Hacsak nem leszek előrelátó, az asszonyom elvész, és a háznak rossz híre kel." 376. CSENKESZFAI Poórs 1791, 77. , Nyaka délceg, / És eleven feje van, horpasz hasa, domboru háta, / S büszke szügyén izom-öv duzzad. Szép még a pirospej / S almáskék, az ezüstderes és szögsárga silányabb. / Hogyha pedig valahol messzebb fegyver zaja zörren, / Nincs maradása, fülét hegyezi s fölreszket a teste, / S orrlika fú fojtott lángot horkanva-zihálva. / Sűrü sörénye lecsüng és elfödi jobb szügye halmát; / Két csípője közül kimered nagy háta, miközben / Lent a talajt a kemény pata már dübörögteti döngve." Vergilius összes művei 1973, 82. Lakatos István ford. 378 A variánsokra lásd: MÁTÉ 2018a, 307. 156