Page 144 [144]
OCR
Francesco Barlattani kéziratos olasz fordítása 1666-ból A fenti kéziratok és kiadások elkülönülnek a többi, Rómához kötődő nyomtatványtól (H 225 - kb. 1472, C 64 - kb. 1474, C 65 — kb. 1472, R 3 - kb. 1477, R 4 — kb. 1473, BMC IV 44 — 1473) és a H 225 kiadással szoros rokonságban álló ms N (15. század), ma Nápolyban őrzött kézirattól, akárcsak a csoportba tartozó többi kéziratos szövegtanütöl (mss Gi, Ma, Mh, Mk, CV4, Tr3, CV2, M, Me). Az ösnyomtatvänyok bizonytalan datálása ellenére is világos, hogy a fenti hat kiadás egy nagyjából hat évet felölelő időintervallumban került ki a nyomdából kb. 1472 és 1477 között, az alapjukul szolgáló latin szövegváltozat , keringett" Rómában ezekben az években. Adam Rot, Johan Gensberg, Iheobald Schencbecher és Bartholomeus Guldinbeck tehát egy másik latin szövegváltozatra alapozták kiadásaikat, mint a következő évtizedben működő Stephan Plannck, akinek elöször 1485-böl ismert Historia-kiadäsa. A ms Gi Franciaorszägban keszült, Robert Schindler szerint Charles de France gyüjtemenyenek része volt, és 1463 körülre datálható. A 15. századi madridi ms Ma legközelebbi rokonai Ines Ravasini megállapítása szerint a C 64, C 65, R 3 és BMC IV 44 nyomtatványok. A ma Münchenben őrzött mss Mh és Mk 15. századi kéziratok, de az összeíró kezekről nincs közelebbi adatunk. A ms CV4 az ms RCa-val egy alcsoportba tartozik a domus-csoporton beliil,**' és összeírójáról feltetelezi a Kristeller-katalögus, hogy nem olasz kéz írása. A mss Ir3 és CV2 kódexeket északi, illetve németországi kezek munkájának tartja a szakirodalom. A ms M-ben található szövegtanú kezéről nincs adat, datálása post 1460, és a nürnbergi nyomdász, Hartmann Schedel tulajdonaban allt, egy masik Historia-kédexszel egyiitt (ms Me). Az utóbbi négy kódexnek a földrajzi eredete is azt mutatja tehát, hogy a domus olvasat az Alpokon túl is felbukkan, nem csak Rómában, és a ms Gi datálása alapján egy évtizeddel korábban is, mint Itáliában. Mindez arra látszik mutatni, hogy a domus-csoporton belül lehetett több kialakulási réteg. A szövegtanúk egy része az Alpokon túl keletkezett, Itáliában pedig talán időben egymással párhuzamosan legalább két kisebb réteg jött létre: az egyikbe a mss FiC és társai tartoznak, a másikba pedig a H 225 kiadással kezdődő nyomtatványok csoportja. Ami ebből a fejtegetésből Francesco Barlattani fordítására nézve különösen lényeges, az az, hogy bár ez az olasz fordító 1666-ban készítette munkáját, mégis 15. századi, 1467 és 1492 közé datálható kéziratok és kiadások között találjuk meg legközelebbi rokonait, amelyek tágabb értelemben a domus-csoport tagjai: mss FiC, R, Mf, RCo, Rca, Ir1, Gs, H 234, H 237. Az ideális, Barlattani forrásával egyenértékű latin sz6vegtanúnak azonban az alábbi kritériumoknak kellene megfelelnie: 329 SCHINDLER 2016, 173. 30 Piccorominı 2004, 197-201. 381 MATE 2018a, 37. 142
