Oldal 143 [143]
OCR
Francesco Barlattani kéziratos olasz fordítása 1666-ból a > 2 » a a 8 2 D à D 8 à c £ 3 g 8 2 5 S = 8 a 3 2 2 Ss s £ 9 2 b Eee 2 À À 5 a to wo 5 El ? 2 a a & ‘© S R3 @ @ @ @ @ @ 6 2 R4 @ @ @ @ @ @ 6 2. BMCIV44 @ @ @ @ @ @ 6 2. Bazel @ @ @ @ @ 5 3 1545 Bazel @ @ @ 3 5 1554 A táblázatból az olvasható ki, hogy Barlattani virtuális forrásához a Historiaszöveghagyomány ma ismert, a domus-csoportba tartozó tagjai közül azok állnak a legközelebb, amelyek legfeljebb 4 olvasatnyi eltérést tartalmaznak tőle: mss FiC, R, Mf, RCo, RCa, Ir1, Gs, H 234, H 237. A csupán 3 eltérést tartalmazó Bázel 1554 kiadás valójában már túl jó szöveg Barlattani feltételezett forrásához képest, hiszen az a Johannes Oporinus nevéhez köthető kiadás, mint azt az előző kötetemben a magyar fordítás kapcsán kifejtettem, ?" nagyon tudatos szerkesztői tevékenység révén kialakított szövegváltozat, s a mi szempontunkból félrevezetően vegyíti a déli domus- és az északi Baccarus-csoport olvasatait. À mss FiC, Ir1, RCo és RCa kéziratokat ma olaszországi városokban, Firenzében, Triesztben és Rómában őrzik, és szövegtulajdonságaik alapján is itáliai másolók munkáinak tűnnek. A magyarországi őrzési helyű, Egerben található ms R kézirat sajnos csonka, Eurialus és Pandalus beszélgetésének a felénél megszakad, 7 ez a vizsgálat azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy ez is itáliai kötődésű másolat lehet. A ms Mf kódexet 1467-re datálja a kutatás, az egri ms R post guemje 1473, a többi, olaszországi kódexről azonban csak azt lehet tudni, hogy a 15. század folyamán készültek. A ma Giessenben talalhaté ms Gs a Kristeller-katalogus*”* szerint északi vagy german kezek munkája, szövegtulajdonságait tekintve azonban mégis itáliai kötődésűnek latszik. A H 234 és a H 237 kiadások Rómában, valószínűleg Stephan Plannck nyomdájában készültek 1485-ben és 1492-ben. 326 MAÂTÉ 2018a, 141-163. #7 „Cura ut simul convenire possimus, quo facto mox humiliabitur amor tolerabiliorque reddetur.” Idézet helye: MATE 2018a, 288. 328 MATE 2018a, 356. 141
