OCR
Francesco Barlattani kéziratos olasz fordítása 1666-ból 265v , Pacoro intanto, cavaliere Ungaro."" A lovag nevének szövegromlása Baccarus alakban csak a szöveghagyomány Y-ágában, a német anyanyelvű területeken keletkezett szövegtanúkban fordul elő, vagyis a hagyomány többségében nem jellemző. A Pacorus-csoport tehát több tucat szövegtanút foglal magában: Pacorus interea, pannonius egues mss P1, Ricc, FiC, Bp1, Ma, R, Q, Ve, Me, Mg, Mh, M, Ms, M1, RCo, RCa, CV1, CV2, CV3, CV4, Tr1, Tr2, Tr3, WOs, Ox, N, P1, Ps1, WUn2, Ps3, Ps4 [eques pannonius], Ps5, Ps6, Ps7 [eques pannonius], Gi, Gs. H 213, H 214, H 215, H 216=C 61, H 217, H 218, H 219, H 220, H 221, H 222, H 223, H 225, H 226, H 228, H 230, H 231, H 232, H 233, H 234, H 235, H 236, H 237, H 240, H 223=C 62, C 59, C64, C 65, C 68=P 155, C 69, C 70, C 71, C 72, R3, R 4, P 157, RSuppl1, BMC IV 44, Velence 1504, Velence 1514, Velence 1515, Bázel 1545, Bázel 1554. Ezt a bőséges halmazt azonban meg kell szűrnünk az alapján a jelenet alapján, amelyben Sosias, a szolga az asszonya és az egész Camilli ház (casa) hírnevéért aggódik: 239r „caderä la Padrona in pericolo e la casa in vituperio."" A fordításnak megfelelő latin forrásban Sosias szavai szerint a családfő, vagyis Lucretia férje, a dominus helyett a metonimikusan értett család és ház, domus áll a következő szövegtanúkban: et hera peribit et domus infamiam subibit mss Ma, FiC, R, Mf, Me, Mh, M, Mk, RCo, RCa, CV2 [domum], CV4, Tr1, Tr3, N, Gi, Gs, Ps2. H 225, H 228, H 234, H 237, C 64, C 65, C 69, R 3, R 4, BMC IV. 44, Bazel 1545, Bazel 1554. Ezeket a szövegtanúkat az előbbi és az ezután következő felsorolásokban is vastag betűvel kiemelve jelzem. Érdekes megfigyelni, hogy a szöveghagyomány két nagy ágát tekintve van néhány szövegtanú, amely az X-ágba tartozik, és azon belül is igen magasan áll a sztemmán: mss Gi, Ir3, H 228 és C 69. Az összes többi szövegtanú azonban az Y-ágba tartozik, és közülük jó néhány biztosan nem olasz kéz munkája, például a magyarországi Béldi-kódex, ms R, vagy a vatikáni ms CV4."? A domuscsoportba tartozó nyomtatványok többsége pedig Rómában látott napvilágot: H 225, H 234, H 237, C 64, C 65, R3, R 4, BMC IV 44. Valószínű tehát, hogy a domus olvasati hiba a német területeken alakult ki, majd Rómába került a német ősnyomdászok, Adam Rot, Johan Gensberg, Iheobald Schencbecher és Bartholomeus Guldinbeck 300 Pacorus eközben, a magyar lovag." 301 MATE 2018a, 270: „Nisi astu provideo, et hera peribit, et dominus infamiam subibit." ,a ház asszonya veszélybe kerül, és a ház rossz hírbe keveredik." 302 MÁTÉ 2018a, 43. 128