Page 112 [112]
OCR
Az angol fordítások áttekintése ták, és minden alkalommal egy bizonyos Madame d Aulnoy, azaz Marie Catherine de la Mothe írásaival együtt jelentették meg. A francia szerzőnő három munkáját, Hypolitus, the Earl of Douglas, The Secret History of Machbeth, King of Scotland valamint The Memoirs of the Court of Scotland című műveit nyomtatták ki együtt Piccolomini szerelmi történetének ezzel az angol fordításával. Madame d"Aulnoy szerzői nevének változatai között a Library of Congress katalógusa feltünteti a Dunois írásmódot is, ami nagyon hasonlít az ebben az angol fordításban található D"Unnois formára; valószínűleg mindkét írásmód a névnek csupán hallás utáni lejegyzésről tanúskodik. A fordító előszava tehát reflektál annak a másik szerzőnek a művére, akiével együtt az ő munkája is napvilágot lát. Ebben az értelemben az 1708-as angol fordítás bevezetője egyedülálló Piccolomini szerelmi történetének fordításai között, és bizonyítja, hogy a két munka együttes megjelentetése tudatos kiadói döntés volt. Az ismeretlen angol azt a két bevezető levelet is lefordítja, amelyet Piccolomini Caspar Schlicknek és Mariano Sozzininek címzett, és mint a mű címéből is kitűnik, Caspar Schlicket azonosítja a történet férfi főhősével. A fordító reflektál saját angol szövege nyelvi minőségére, hangsúlyozva, hogy megítélése szerint ez a latinból készült fordítás jobb angol nyelven szólal meg, mint a franciából fordított kortárs művek. G7 These two Letters, and what I have said already, will be sufficient for the Author. I shall only add for the Translation, that I have kept as near the Authors diction as was agreeable to the Difference of the Languages; that I have never made any scruple to add, where the Author gave a Hint worth the improving; and have ventured to leave out, what I thought might prove tedious to an English Reader. In the main, I hope I may pretend to have done Aeneas Sylvius Justice, and given him such an English Grab, as very few of our Modern French Authors wear, when they visit us in the British Tongue.”*! A fordító sem titkolja el, hogy bizonyos elemeket kihagyott a fordításból, amelyek megítélése szerint nem felelnének meg az angol olvasók ízlésének. Én csupán egy hangsúlyos példát találtam erre, mégpedig azt a részletet, amikor Lucretia a vénasszony által hozott első levelet nemcsak széttépi és megtapossa, de meg is köpködi. Piccolomini: »l ocius, venefica, tuasque litteras tecum defer: imo, da potius, ut lacerem ignique 250 https://lcen.loc.gov/n50072218 Aulnoy, Madame d’ (Marie-Catherine), 1650 or 1651-1705. 351 „Eza ket level, és amit már elmondtam róla, elegendő lesz a szerző bemutatására. Amit még a fordításról el kell mondanom, hogy olyan közel maradtam a szerző kifejezésmódjához, amennyire csak a két nyelv különbségei megengedték ezt; hogy soha nem riadtam vissza attól, hogy hozzátegyek a szöveghez ott, ahol a szerző utalást tett valamire, ami érdemes volt a kifejtésre; és hogy bátorkodtam kihagyni azt, amiről azt gondoltam, hogy unalmas lenne az angol olvasó számára. Összességében remélem, hogy állíthatom magamról, hogy igazságot szolgáltattam Aeneas Sylviusnak, és olyan angol gúnyába öltöztettem, amilyet csak kevés kortárs francia szerző visel, amikor meglátogat minket a mi brit nyelvünkön." 110
