Oldal 91 [91]
OCR
Az angol fordítások áttekintése Számunkra az az érdekes ebben a krónikarészletben, hogy az Antonio Bonfininek A magyar történelem tizedei című művében olvasható leírásán alapul, és biztosan nem Hartmann Schedel Világkrónikáján, amelyben szintén megtalálható a szerelmi történet summája." Kulcsár Péter fordításában Bonfini beszámolója a következőképpen szól: Mert a szembetűnő szépségű, lovagrendű ifjú, Euryalus császári gróf az első pillantásra szerelemre gyulladt a sienai Lukrécia iránt; hasonló tűz ragadta magával a szüzet, akiről azt mondják, hogy bája és gyönyörű külseje miatt az időben sokan második Venusnak nevezték. A szerelem lángja rövidesen mindkettejük vágyát beteljesítette. A császár azonban Rómába távozván, Euryalus is kénytelen volt elhagyni szeretőjét, elutazása után a leány nemének gyengesége miatt nem tudott kitartani, és szerelme utáni vágyakozásban kilehelte a lelkét, a másik barátainak unszolására és vigasztalására némiképp összeszedte magát, de bár élete megmaradt, mosolyogni többé nem látták." Az angol krónika több olyan elemet tartalmaz, amelyek forrása biztosan Bonfini munkája: Lucretia csak nála szűz és második Venus, és az, hogy a férfi soha többé nem mosolygott volna Lucretia halála után, szintén csak nála előkerülő részlet. A fenti angol szövegben nagyon furcsa a Counz of Augusta kifejezés, ami valószínűleg az Eurialus figurája mögött álló történelmi szereplőnek, Caspar Schlick birodalmi kancellárnak a rangjára utal. Ha a Lost Plays Database szövegközlése mellett Wainley munkájának eredeti példányát is megnézzük, "?? annak margójegyzeteiben megtaláljuk a pontos forrásmegjelölést is: a krónikaszerző Marcellus Donatusra, Antonio Bonfinire és Daniel Pareusra hivatkozik. A megadott helyeken valójában mind Donatus De 180 SCHEDEL 1497, 274r: ,Duo amantes hiis in diebus in Ytalia fuerunt. Miles unus eurialus nomine sygismundi imperatoris eurialus precipuus. Et lucrecia in senensi ethrurie urbe. Ambo decori. Amboque speciosissimi. Verum lucrecia mira pulchritudine precellens. Res acta senis est dum sygismundus illic degeret. Hii nanque ceco amore adinvices solo visu exarsere. Et tandem ad concupitum finem pervenere. Et cum ibidem per aliquot tempus dies suos deduxissent. Ob cesaris absentia facta fuit separatio. Ex qua tamquam uterque contraxit tristiciam, quam lucrecia post longas lacrimas egritudine incidit. Et quam cor suum aberat inter brachia matris indignantes exalavit animam. Eurialus vero postquam obisse verum amatorem cognovit, magno dolore permotus, consolationem ullas admisit nisi postquam cesar ex ducali sanguine virginem castissima sibi matrimonio coniunxit. Ex quorum exemplis monentur, ut temperatis motibusstudeant. Qui enim nunquam sensit amoris ignem aut lapis est aut bestia. Ille nanque per deorum medullas non latet igneam favillam, horum historiam pius pontifex ante pontificatum pulcre descripsit.” 181 . BONFINI 1995, 563. 152 Szerencsére erre lehetőséget ad a googlebooks digitális könyvtára: https://books.google.hu/books?id=Q_ mgvAAAAQAAJ&pg=PA185&lpg=PA185&dq=%22Eurialus%20Count%200f%20Augusta%2C%20 was%20a%20young%20man%200f%20extraordinary%20Beauty%2C%20and%20during%20the%20 stay%200f%20the%20Emperour%20Sigismund..&source=bl&ots-MgHbR8Z2Sw&sig=ACfU3U22weqKqlCyKCxwHqC qcWZjxViaQ&hl=hu&sa=X &ved=2ahUKEwiG-obNvcD3AhV DDuwk HbfvA1MQ6 AF6BAgCEAM&fbclid=IwAR3mXO4T0WmgEiy46Jox6ijlmlaKlvI GZeUek4U9SUY5LC_XOQ88mnBg9V Xw#v=onepage&q=Augusta&f=false. 89
