Seite 87 [87]
OCR
Francia fordítások: Louvencourt és két kevéssé ismert francia fordítás Tudomásom szerint Richter hivatkozása azóta csak Michael Bideaux említette a fordítást már hivatkozott cikkében, de annak részletes elemzésébe nem bocsátkozott. Alessandro Braccesi olasz szövege önmagában megérné a kritikai szövegkiadás elkészítését, s annak tükrében talán ki lehetne mutatni, hogy a francia fordítás Braccesi melyik kiadásán alapult. Ilyen munkák hiányában azonban magam is csupán a fordítás létezéséről tudok hírt adni. A másik francia fordítás létezésére Robert Schindlernek az illusztrált franciaországi eredetű Piccolomini-kéziratokról szóló monográfiája hívta fel a figyelmemet." A francia nyelvű illusztrált kéziratban fennmaradt fordítást Szentpétervárott, az Ermitázs Rajzgyűjteményében őrzik az Inv. N" Orr 21. jelzeten. A kódex Michail Golitzin könyvtárából került az Ermitázs Központi Gyűjteményébe 1886-ban (jelzete akkor Inv. N° 78170 volt), majd 1934-ben került mai őrzési helyére. A bőrkötéses, in octavo méretti pergamenkddexben egy egész oldalas miniatura talalhatd, amely Eurialust és Lucretiát ábrázolja." A kötet hátsó borítóján tintával Roman d Euria! et de Lucresse megjegyzés. Terjedelme 101 oldal, tartalmazza a Caspar Schlicknek, illetve a Mariano Sozzininek szóló levelek fordítását, s ezt követi a történet (pp. 1-85). A 86-101. oldalakon pedig verses szöveg olvasható, talán ajánlás. Robert Schindler szívességéből beletekinthettem abba a néhány felvételbe, amelyeket ő kapott meg az Ermitázsból korábban. Ezek alapján a kódexet leíró 19. századi katalógusban olvasható adat téves, az első dedikációs levél címzettje természetesen nem Caspard Bach, hiszen a név helyes olvasata egyértelműen Caspar Schlick. A 85. oldal alján látszik, hogy Piccolomini történetének a következő zárómondata szerepel franciául: , Nec amatorium bibere poculum studeant, quod longe plus aloes habet quam mellis.”! Ezt követi egy egymondatnyi személyes intés a fordítótól, hogy a történet példázat, amely a szerelemben rejlő veszélyek elkerülésére figyelmeztet. Végül az oldal alján aláhúzva a következő mondat áll: , [ci finit la livre de Lucréce." Miután megbizonyosodtam róla, hogy a francia fordítás valóban latin forrásra mehet vissza, ruszista kollégám, Kalavszky Zsófia segítségével megpróbáltam beszerezni a kódex fotómásolatait. Néhány levélváltás után 2021 szeptemberében kaptunk utoljára választ az Ermitázsból, amikor egy előszerződést ígértek és árajánlatot, de ezután nem jelentkeztek. Robert Schindlernek az illusztrációk művészettörténeti kapcsolatait feltáró kutatása nyomán arra lehet következtetni, hogy ez a fordítás hamarabb keletkezhetett, mint az Octovien de Sant-Gelais, illetve az Anthitus la Favre nevéhez fűződő francia Historia-verziók. A fordító célja talán a pontos tartalomátadás lehetett, hiszen a fordítás tartalmazza a kísérőleveleket is, nem csupán a szerelmi történetet, és prózában 166 SCHINDLER 2016, 185. 167 SCHINDLER 2016, 248, 124. ábra. 158 . GUNZBOURG red. 1866, 213, nr. 900.: , Le texte y est précédé de deux épitres de l’auteur; l’une a Messir Gaspard Bach, Seigneur de Neufchatel, l’autre 4 Marian, docteur en droit canon et en droit civil [...]." 1 MÂTÉ 2018a, 302. 85
