Oldal 26 [26]
OCR
A szöveghagyomány feltárásának újabb fejleményei 10. Párizs, Bibliothégue Nationale, NAL 500, jele: Ps9 11. Pärizs, Bibliotheque Nationale, Latin 6716, jele: Ps10 12. Los Angeles, J. Paul Getty Museum, ms 68, jele: ms LA A lipcsei, a két giesseni, valamint a pienzai kézirat az összes kéziratos Historiaszövegtanú, amelyet azokban a gyűjteményekben számontartanak. Mostani vizsgálataim révén szintén sikerült mind a tíz, ma Párizsban 6rzôtt Historia-kéziratot is elhelyeznem a sztemmán. A tíz párizsi szövegtanú teljesen véletlenül fele-fele arányban sorolható be a szöveghagyomány X- és Y- ágába. Az X-ágba tartoznak a mss Ps1, Ps3, Ps5, Ps6 és Ps8, mig az Y-ág tagjai a mss Ps2, Ps4, Ps7, Ps9 és Ps10 kéziratok. Fontos újdonság, hogy a ms Ps10 kéziratot összehasonlítva a Getty Museum különlegesen díszes, miniált ms LA kéziratával, igazolni tudtam a művészettörténész Robert Schindler felvetését, aki a két kódexet szorosan összetartozónak vélte. "! Az újonnan feltárt, összesen tizenkét kézirat közül hét az X-ágba (mss Lp, Gi, Gs, Pi, Ps5, Ps6, Ps8) sorolhaté be, a tobbi 6t, mss Ps4 és Ps7, Ps9, Ps10 és LA pedig az Y-ág tagja. Az X-ágba tartozó kéziratok közül mss Lp, Gi, Gs és Pi magasan állnak a sztemmán (inveniat/deseruit-csoport), ezért az E. J. Morrall altal megállapított fő variánsok alcsoportjai kevésbé alkalmazhatók rájuk. Ezzel szemben a három párizsi kézirat, Ps5, Ps6 és Ps8 jól leírhatók Morrall kategóriáival. Az Y-ágba tartozó öt kézirat közül Ps4 és Ps7 féltucat olvasat alapján a római kiadási helyű nyomtatványokkal, illetve itáliai iszoria-másolatokkal rokonítható. A Ps9 kézirat legközelebbi rokona a ms Ps3, és a benne lévő hibák az ún. Baccarus-csoport felé mutatnak, de a csoportnak nevet adó hiba a magyar lovag névváltozatával még nem jelenik meg benne, tehát annál a csoportnál magasabban áll a sztemmán. Végül a mss Ps10 és LA kéziratok közös ősre mennek vissza, s valószínű, hogy egy itáliai kódex szolgált mintául hozzájuk. A ms LA másolási és kifestési folyamata jóval a befejezés előtt megszakadt, ugyanis a kézirat nem tartalmazza a Historia teljes szöveget, és nem csupán a kódex vége csonka, de a történet közben is vannak hiányok a szövegben. Az összetartozó kéziratok részletes bemutatásának alább külön alfejezeteket szentelek. Ami a nyomtatott hagyománynak az 1571-es bázeli Opera omnia kiadás után megjelent tagjait illeti, ezekből hetet tartanak számon a katalógusok: 1. Hilarius Drudo, Equitis Franci et adolescentulae mulieris Italae partica artis amandi insigni et iucundissima historia ostensa [...], Frankfurt-am-Main, 1597.” 2. Frankfurt-am-Main, typis Ioannis Saurii, impensis Cornelii Sutorii, 1597. 3. Frankfurt-am-Main, Ursellis ex officina typographica Cornelii Sutorii, 1600. 4. Frankfurt-am-Main Ursellis, ex officina Cornelii Sutorii, 1606. 1 ScHINDLER 2016, 24. 52 Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban mind a főszövegben, mind a Variánslista című mellékletben csupán Frankfurtként hivatkozom erre a kiadási helyre. 24
