Page 16 [16]
OCR
A Historia de duobus amantibus szöveghagyományának X-ága: fő szövegcsoportok mss Bp1, Mf, Me, Mg, Mh, M, Mk, Mj, Mr, Mü, Ms, Mm, MI, RCo, RCa, CV1, CV2, CV3, CV4, Ir1, Tr3, WOs, Ox, N, FiC, P1, P2, Ps1, Ps2, WUn1, Ps3, Ps4, Ps7, Gi, Gs, Pi, Lp. H 151, H 154, H 156, H 157, H 158, H 160, H 213, H 215, H 216=C61, H 217, H 220, H 222, H 225, H 228, H 230, H 231, H 232, H 234, H 237, H 239, C 59, C 61, H 223=C 62, C 64, C 65, C 68=P 155, C 69, C 71, C 72, RSuppl1, R 3, R 4, BMC IV 44, Lyon 1505, Lyon 1518, Bäzel 1545, Bäzel 1551, Bazel 1554, Bazel 1571, Frankfurt 1597, Frankfurt 1600, Amszterdam 1651. A nyomdahiba tehat a carmen amatorium- és a carmen pergratum-csoportokat alakitja ki a szöveghagyomány X-ágában, amíg ez a probléma az Y-ágban nem jelentkezik. Eddig a pontig Morrall az X-ágba tartozó variánsokat mindig kétirányú leágazásokkal tudta ábrázolni a sztemmán - noha kereszteződések a szöveghagyomány kisebb ágai között eddig is megfigyelhetők voltak, például a socio/sacio-csoport nem egészen éles elkülönülése kapcsán. A családfa alsóbb ágait azonban jóval kisebb szövegcsoportok adják. Az antwerpeni H 236 kiadás több szöveghely miatt is közel állhatott ahhoz a variánshoz, amely az 1553-as angol anonim fordító forrásául szolgált. Erre mutat többek között az a /ocus, amely a narrátornak a női rafinériáról szóló kommentárjában olvasható, amikor Lucretia féltestvérét próbálja felhasználni, hogy megszervezhessen egy találkát Eurialusszal. A narrátor szentenciózus megállapítása szerint, ha egy asszony saját magától nem tisztességes, akkor a férjének felesleges erőlködnie azzal, hogy bezárja: Nisi suapte casta sit Ÿ mulier, frustra maritus nititur ponere seram." Morrall H 236 Maté mss Pi, Lp, Gi, Gs, Ps5, Ps6. Ettől eltérően a swapte helyett a valde nagyon, igen olvasat szerepel néhány kiadásban: Nisi valde casta sit mulier H 219, P 157, H 226. A H 236 kiadás hordoz két másik olyan olvasatot is, amelyekkel szemben egy római, egy santorsói (talán velencei) és több biztosan velencei nyomtatvány külön csoportot alkot. Az egyik Eurialus negyedik leveléből való, amelyben a férfi könyörög Lucretiának, hogy végre vegye be őt kegyeibe, meggondolva, hogy milyen kínokat állt ki érte: Ovip., Am. 1 8, 43. ,ludunt formosae; casta est, quam nemo rogavit.” Ovip., Am. III 4, 1-8. ,,Dure vir, inposito tenerae custode puellae / nil agis; ingenio est quaeque tuenda suo. / siqua metu dempto casta est, ea denique casta est; / quae, quia non liceat, non facit, illa facit! / ut iam servaris bene corpus, adultera mens est; / nec custodiri, ne velit, ulla potest. / nec corpus servare potes, licet omnia claudas; / omnibus exclusis intus adulter erit.” , Ha önszántából nem szemérmes az asszony, hiába kényszeríti lakat alá a férje." 20 Morra t 1996, 226. 14
