Oldal 487 [487]
OCR
19. A NEMZETI ARCULAT 485 évben szándékoztak első alkalommal ott tartani, és még nem rendelkeztek a szükséges infrastruktúrával. Bartók Albert rendházfőnök nyitott volt az ötletre, hiszen évtizedes lelki barátság fűzte a csíksomlyói plébánoshoz, és hozzá hasonlóan tőle sem voltak idegenek az egyházon belüli újítások. Ketten együtt jól el tudták képzelni ezt a programot, és 1993 márciusában meg is tették hozzá a kezdő lépéseket. Meghívták a rendezőt, Koltay Gábort, és a produkciót, és március folyamán már terepszemlét is tartottak, aminek nyomán a Kistestvér című plébániai újságban be is harangozták a közelgő eseményt."" Felvették a kapcsolatot a csíkszeredai polgármesteri hivatallal, amely a szervezésbe hamar bekapcsolta a Demeter Attila által vezetett Hargita Megyei Ifjúsági Alapítványt is. A Sepsiszentgyörgyön működő Háromszék Táncegyüttes és annak vezetője, Könczei Árpád vállalta a táncos közreműködést, meg is kezdték a próbákat."? A kezdeményezők mindezt jóhiszeműen tették, noha - részben talán az idő rövidsége miatt is — kissé előreszaladtak: a plébános és az alapítványi vezetők sem tudatosították, hogy a búcsú programjának alakításában nem ők az illetékesek; talán nem tudták, hogy a búcsú szervezésében ugyan hagyományosan a ferences kolostor játssza a főszerepet (vagyis jog szerint elég velük tárgyalni), ám a tömeg, a szervezés és a közfigyelem miatt ebbe már a rendi és egyházmegyei vezetés is azonos felelősséggel kapcsolódik be. A szervezés kezdetén semmilyen egyeztetésre nem került sor a rendtartományfőnökkel és a gyulafehérvári érsekkel, őket csak mintegy értesítették a fejleményekről. A tartományfőnök nem ismerte a darabot és annak hátterét, legfeljebb (nyilván lelkesült) elbeszéléseket hallhatott róla. Ezért eleinte bizonytalanul ugyan, de támogatta az ötletet, a vele kortárs és jó barát házfőnök meg tudta győzni. Az érsek, Bálint Lajos viszont a tartományfőnöknek írt március 27-i levelében -— hangsúlyozva, hogy magát az előadást nem kifogásolja — határozottan ellenezte, hogy a rockoperát a búcsú keretei között adják elő, mert az sehogy sem illeszkedik össze a búcsú lelki tartalmával. A terv a ferences tartományfőnök részvételével április 14-én megtartott egyházmegyei papi szenátusban is napirendre került, és ott egyöntetűen elutasították. Ettől kezdve az események új fordulatot vettek, felgyorsultak, és a szálak öszszekuszálódtak. Értelemszerű folytatás lett volna az előadásnak egy más, a búcsútól független, akár csak pár héttel későbbi nyári, például az Ezer Székely Leány Naphoz kapcsolódó időpontot keresni, ám ez nem történt meg; a szervezőknek valamiért nagyon fontos volt a búcsú idejéhez ragaszkodni. Így az egyházi visszakozást követően konfliktusba került egymással az érsekség és a ferencesek, továbbá a ,konzervatív egyház? és a ,jó ügy" szorgalmazói; ezentúl a háttérben felsejlik egy, a nemzeti kérdéssel összefüggő diplomáciai konfliktus is. Három nappal a papi szenátus elutasító állásfoglalása után a produkció vezetői Budapestről telefonon (!) megkeresték az egyházmegyei hivatalt azzal, hogy őket 14 1993-02-21 Egyelöre... 915 1993-04-28 Domokos.
