Oldal 193 [193]
OCR
10. , VÁLTOZÁS" 1989 UTÁN 191 se, és mindezek közben a vezetés szerkezetének a kiformálása, a saját rendtársakkal, a püspökséggel és az egyházmegyés papsággal való új viszonyok felépítése. Emberfeletti terhek egy sokat próbált nemzedék számára, amit áldozatvállalásuk, hivatástudatuk és a felszabadultságból fakadó új energiák mozgósításával teljesítettek. Az új tartományfőnököt később még két hároméves ciklusra megerősítették (két idősebb és két fiatalabb definitorral), majd 2000-ben következett utána az új generációhoz tartozó P. Páll Leó. P. Benedek Domokos főatya 1991 nyarán - magyarországi tartományfőnök társaival együtt — a kaliforniai San Diegóban részt vehetett a rend választó nagykáptalanján. Egyszerre volt lelkesítő és szédítő találkozni a világ ferenceseinek képviselőivel, és számukra is valósággá tenni az erdélyi ferencesek alig ismert valóságát. Élményeit könyvben írta meg." Tanulságos képet kaphatunk ebből arról, ahogy egy külföldet addig alig-alig járt ferences rálát az amerikai kontinensre és a világ minden tájáról összegyűlt ferences közösségre. Tartományfőnökként ellátogatott az amerikai magyar ferences custodia akkor még működő közösségeibe, Fairfieldbe és Youngstownba. A szerzetesközösség élete Erdély-szerte tizenhét rendházban éledt újjá, amelyeket egy-egy központ körül kerületekbe szerveztek: Székelyföldön Csíksomlyón, Szárhegyen, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen; a központi területen Kolozsvárt, Désen, Szamosújváron, Tordán, Kaplonyban; DélErdélyben Brassóban és Fogarason; Partiumban Máriaradnához kapcsolva Déván, Vajdahunyadon, Szászvároson, Körösbányán. E házak szerepelnek az 1995-ben kiadott sematizmusban is."" Az erőforrások nem tették lehetővé a régről megörökölt szerkezet hosszú távú fenntartását: 2006-ra már csak tizenegy rendház maradt, a mai adatok szerint pedig tíz. Régi ferences helyek kerültek egyházmegyei kézbe: Fogaras, Marosvásárhely, Máriaradna (ősi búcsújáró hely), Szászváros (korábban rendi központ), Vajdahunyad (egykor a rend teológiai főiskolájának helye) és mások." 1991-ben a ferences közösség harminchat főt számlált (negyven évvel korábban kétszáztizenheten voltak), túlnyomó többségük természetesen az idősebb korosztályhoz tartozott. A rend a kilencvenes években nagy vonzerőt jelentett a fiatalok számára, sokan gondolták úgy, hogy szerzetesek között van a helyük, sokan beléptek. 1991 őszén Csíksomlyón hatan kezdték meg jelölt életüket, tizenegy novícius pedig Magyarországon tanult: az ő fogadalomtételük évtizedek óta az első ilyen ünnepélyes alkalom volt 1991 szeptemberében. 1994-ben a rend tizenöt fiatal teológusa tanult Szegeden, öten voltak novíciusok és további hatan jelöltek. Néhány év alatt a közösség létszáma a duplájára emelkedett: 1994-ben hatvanhét ünnepélyes fogadalmas szerzetes volt, köztük harmincöt a felszentelt pap, ám a hatvanöt év feletti korosztályban ugyancsak harmincöten voltak. Hiányzott a , derékhad", 169 Benedek 1996. 470 Benedek D. et al. (szerk.) 1995. 471 Páll 2006.
