OCR
164 IN. A FELMÜLT (1949-1989) három ferences páter segített be, rajtuk kívül a szomszédos települések papjai is eljöttek, nagy számban voltak áldozók. Nehézséget okozott a zsúfoltság, mindenki a templomba szorult be, a templom előtti teret pedig számos vásári árus foglalta el, akiket a páter hiába próbált távol tartani. Fontos megjegyzés, hogy , semmiféle akadályoztatás nem volt", ami akkor nagy előrehaladásnak számított a korábbi évekhez képest. A zsögödi folklórfesztivál ugyancsak az árvizek okozta közlekedési nehézségek miatt más időpontra került, ám ez, úgy látszik, inkább csökkentette a búcsúsok létszámát, mert kevesebben tudták kihasználni az ezzel járó utazási lehetőséget (6. melléklet). "97 A búcsújárás harmadik ,évtizede?" az 1970 és 1982 közötti évekre esik, amikor P. Écsy János volt a kegyhely igazgatója. Ebből az időből, eltérően a megelőzőtől, sokkal kevesebb a saját ferences feljegyzés, forrásként csak néhány levéltári irat áll rendelkezésünkre. Sokkal többet tudunk meg az első publikációkból, amelyek külföldi magyar egyházi folyóiratban jelentek meg. Ekkor az ,olvadas” mar látványos, a tömeg növekszik, a vezetők egyik fő gondja a gondoskodás a megfelelő számú gyóntató papról. 1975. június végén rövid, ám a mai olvasó számára annál beszédesebb levélváltás történt a gyóntatási lehetőségek szélesítése érdekében a kegytemplom ferences igazgatója és a püspökség között. Kegytemplomunkban gyakran megfordulnak idegen egyházmegyéhez tartozó papok. Olykor igénybe vehetnők segítségüket, de nem tehetjük, mert nálunk nem rendelkeznek gyóntatási joghatósággal. Búcsúk alkalmával viszont mindinkább szükségessé válik, hogy idegen egyházmegyékből is segítséget kérjünk. Alázattal kérem a főtisztelendő Egyházmegyei Hatóságot, kegyeskedjék megengedni, hogy azon az idegen egyházmegyéhez tartozó papok, akik kegytemplomunkban megfordulnak, arra az időre gyóntatási joghatóságot kapjanak. A püspök azonnal felhatalmazta a templomigazgatót, hogy a gyóntatási engedélyt az ő nevében megadhassa az oda zarándokoló papoknak arra az időre, , míg az igénybe vett gyóntatók Csíksomlyón tartózkodnak". Nem egyszerű igazgatási intézkedés ez, hanem biztos jele annak, hogy ekkoriban már rendszeres, hogy a búcsúk alkalmával az erdélyi egyházmegye területén kívülről is érkeznek papok, s őket a nagyszámú hívősereg gyóntatásában igénybe lehet venni, immár az ellenőrzést gyakorló világi hatóság mellőzésével. Természetesen nincs kimondva, utalás sincs rá, de arra is gondolhatunk, hogy a szatmári, váradi és temesvári egyházmegyék papjai mellett akkor már esetleg Magyarországról is érkezhettek papok. 47 GYEL 1970-1830/23. Gépirat. 48 GYEL 1975-1497/7. (Csiksomlyö kegytemplom joghatösägi ügyben), 1975. június 22. Áldását kéri P. Ecsy Janos templomigazgato.