Oldal 163 [163]
OCR
9. A REJTETT BUCSUJARAS 161 baj lesz. A Mezőségről mehetnek a templomi zászlókkal, de Szűz Maria tnnepén miért nem mehetnek a saját zászlóikkal??" Az 1967-es év nagyon sokak számára emlékezetes évforduló volt, a pünkösdi búcsú eredetét jelentő hargitai csata négyszázadik évfordulója. Sokan várták, hogy ez talán szóba fog kerülni. A hivatalos nyilvánosságra természetesen nemigen számithattak, de az egyhaziakra talan inkabb. Mégsem történt semmi, mert akik megtehették volna, hogy nyilvánosan is szóba hozzák az évfordulót, tudatában voltak a veszélynek, amit ezzel a fejükre hoznak. Lukács atya géppel írott hosszú feljegyzésben töpreng azon, hogy ,1967-ben hirdessük-e a csíksomlyói búcsú 400 éves jubileumát?" A dilemma világos: ha megemlíti, ki kell mondani a katolikus székelyek hősies helytállását, ,ha pedig ezt kimondtuk, vehetjük is a batyut a börtön felé, mert az állam szemében ez nyílt lázítás". Ennek kapcsán pontos megfogalmazását kapjuk annak, hogy miért van olyannyira útban a hatalomnak ez az ünnep: mert ,a szemükben a somlyói búcsú magyar és székely nacionalista tüntetésnek számít". Ennek kapcsán arra is vethetünk egy röpke pillantást, mit gondolt erről a hivatalosság képviselője, , Tankó föinspektor ür”,?” akinek szavait a páter idézi: , A pünkösdi búcsút használták fel mindig, hogy a székelységet nacionalista irányban terrorizálják. Régen is így volt, és a kegyelmes úr is ezt akarta a fehérlovas tüntetéssel. Mint egy fejedelem vonult be Csiksomlyöra, mert azt hitte, államot tud csinálni az államban. Ezért nem is mozoghat most sehova. Ezért nem örvendünk a pünkösdi búcsúnak. Jöjjenek máskor ide az emberek, de nem pünkösdkor." Az az emlék, ami az emberek többségét reménységgel töltötte el, a hatalom hivatalosaiban nem kevésbé erős emlékként a félelem gerjesztője volt. Az évforduló elmaradt megünneplésével kapcsolatban a gyergyóalfalusi Gaál Antal füzetlapra kézzel írott levele a gyergyóalfalusiak érdekes próbálkozásáról számol be. Nemcsak a megemlékezés kísérletét idézi fel, hanem azt is, hogy mi módon működött a megfélemlítés, hogyan fordult szembe a plébános a saját híveivel. A levélíró elmondja, hogy a templomi Mária-kép alá és a somlyói emlékkereszthez egy-egy képet készített (ezeket mellékelte is), ám a plébános ezt a csekély gesztust sem tűrte meg, leszedette. Előzőleg a pünkösd előtti vasárnap ,megemlítette Csíksomlyót, de a papír nem tűri el, amit mondott. Az asszonyok sírva mentek haza a templomból. És ezzel megtörtént a centenárium megünneplése. Persze a prédikáció hideg zuhanyként hatott. A nép meg volt sértve, de hallgatott. Az asszonyok elkészítettek egy táblát ezzel a felirattal: xA csíksomlyói Szűzanyának a 400 éves jubileum alkalmäböl a gyergyöalfalvi hivek.« »Es nem volt szabad fölakasztani Csik398 Novák 2011. 139-140. (a szöveget gyorsiräsos jegyzet alapján közli). 399 Tankó Árpád az 1960-as években az országos Vallásügyi Igazgatóság megbízottja volt a Magyar Autonóm Tartományban, majd 1968-tól Maros megyében. Novák 2011. 172. 10 Daczó HD.
