Seite 162 [162]
OCR
160 IN. A FELMÜLT (1949-1989) Az, hogy a hivatalos elvárás nem teljesen igazolódik be, a következő évben derült ki, amikor újra meghirdették az évfordulós ünnepséget, de alig ment oda valaki. Az 1960-as évek második felében, az amnesztia után, Nicolae Ceausescu uralmának elején némi enyhülés következett be, és az emberek ezt hamar megérezve búcsús ünnepeken is elkezdtek nagyobb számban Somlyóra érkezni. Lassacskán már szinte be sem fértek a templomba. Már lehetett több szentmisét tartani; ha sikerült vendég papokat is szervezni, akár ötöt is. Ez sokat számított, mert így ,ki lehetett szolgálni" az embereket misével, gyóntatással. A határok lassú feszegetésének vagyunk tanúi: a nagyobb tömeg több papot igényel, aminek nyomán híre megy a nyugodtabb gyónási lehetőségnek, ami még több embert vonz. A környék papjai és a távolabbiak is fokozatosan felbátorodtak vagy ki tudták kerülni a tilalmat, ellenőrzést, és bekapcsolódtak az ünneplő tömeg lelkipásztori ellátásába. Rendszeressé vált, hogy az emberek kis csoportokban felmentek a Kis-Somlyó hegyre, és körbejárták a kápolnákat. Rövidebb útvonaluk a Kálvárián (Jézus hágója) volt, de lassanként a régi körmenet, a kikerülés útvonalát is megtették. Közben állandóan szem előtt voltak, mert a civil ruhás milicisták mindenütt figyeltek, de a közvetlen zaklatások lassanként elmaradtak. P. Daczó Lukács jegyzetei között megmaradt egy kézzel írott névtelen levél, amelyet a páter 1965 pünkösdjén az oltárra letéve talált meg. A levélíró azt kérte, hogy S szíveskedjék erre a nagy pünkösdi búcsú alkalmára egy jó erős hangú prédikátort felkérni, mert sajnos a tisztelendő úrnak a nagy tömeg részére igen gyenge a hangja, még tizedrésze sem hallja, nem veszi értelmét a szép szentbeszédnek”. A kérés végén szerényen elnézést kér: , remélem, nem sértődött meg ezért, de ezzel teljesítettem sok jó katolikusnak a kívánságát". A hangosítás nélküli templomban a pap számára minden szentbeszéd fizikai megpróbáltatás is lehetett. 1966 novemberében Sütő András, az akkor már neves író fejezte ki rosszallását az egyház növekedni látszó befolyásával kapcsolatban egy beszédében, amit az együtt élő nemzetiségek körében kifejtett politikai munkáért felelős bizottság ülésén mondott el. Ebben említést tett a somlyói búcsúról is: [...] a régiónkban a meglátásom szerint a papok egy nagyon jól megszervezett tevékenységet folytatnak azért, hogy a befolyásuk alá vonják a gyerekeket. Átveszik a kommunisták módszereit. Ha valamit szerveznek, ott is van felelős, akárcsak nálunk. Ha eddig egy csapat járt karácsonykor köszönteni, most öt teszi ugyanezt, hogy gyorsabban menjen. Egy csomó olyan módszert vetettek be, amelyekkel elérték, hogy az emberek részt vegyenek az egyházi rendezvényeken. Ahogy a jelentések is mutatják, az idén kevesebben voltak a csíksomlyói búcsún, de ez ne nyugtasson meg bennünket túlságosan, mert egyrészt nagyon rossz volt az idő, másrészt pedig a fiataloknak mi szerveztünk rendezvényeket, sőt a búcsú ellen, adminisztratív intézkedéseket is foganatosítottak, amelyekkel nem tudok egyetérteni. Azt is hallani lehetett, hogy a néptanácsnál kijelentették, aki akar, az menjen, de meg ne lássanak náluk zászlókat, mert akkor nagy
