Seite 161 [161]
OCR
9. A REJTETT BUCSUJARAS 159 ilyesmiről hallgat mindenki...”*°* A búcsú napjaiban három csíkszeredai pap segített gyóntatni a kegyhelyen egyedül szolgáló páternek (máshonnan nem engedtek oda gyóntatókat az inspektorok), de öt napon át neki jutott minden szentbeszéd. Ez egymagában is nagy teher volt, még nehezebbé tette az állandó megfigyelés; az előre megírt és felolvasott vasárnapi prédikáció után például azonnal megjelent nála a rajoni inspektor, és ,sóvár szemmel kutatta, mibe is akadhatnának bele”.*?> Egy évvel később, 1963-ban a helyzetkép alig változott, a búcsúsok már csütörtökön elkezdtek érkezni, szombaton már a padok is megteltek, ámde hiányzott a helyi és a közvetlen környék tömege, igaz, esett az eső is. Ezúttal a hatósági akadályozásról is több részletet tudunk meg: A távolabbi községekből elindult szekereket visszatérítették. Az autóbuszokra errefelé nem adtak jegyet. Úgyszintén vonatjegyet sem adtak Csíkszeredába. Pl. a gyergyószentmiklósiak egyenesen Sepsiszentgyörgyre váltottak jegyet, hogy itt leszállhassanak. Többen a gyergyóiak közül Szentdomokosig váltottak jegyet. Onnan gyalog indultak el a vasút mellett. Karcfalváról telefonon jelentették őket Madéfalvára. Ott várta is őket a milícia. Bekísérték, s egy egész éjszakán keresztül ott tartották őket. Közben rengeteget csúfolkodtak velük. Pedig egyszerű, őszülő hajú asszonyok voltak szegények. Egy részük vissza is ment reggel, de néhányan, ügyesen kijátszva a hatóság éberségét, a mezőkön keresztül jöttek el. A búcsút megelőző héten a templom előtti teret virággal ültették be, de a szép , parkosítás" valójában azt a célt szolgálta, hogy ezzel megakadályozzák a szekerek beállását, a búcsúsok letelepedését a fűre. A templomba vezető bejáratokat az út felől úgy zárták le, hogy csak egy irányból lehessen bejutni a templomba, s így mindenki jól megfigyelhető, fényképezhető legyen. P. Daczó Lukács 1961-es feljegyzése szerint ,a pünkösdi búcsú ellensúlyozására mostanában minden évben megrendezik Madéfalván a madéfalvi veszedelem emlékünnepélyét. Ott is, az emlékmű mellé díszőrségül fele székely s fele román őröket állítanak. [...] Különben a Madéfalván rendezett pünkösdi ünnepélynek is van mar rigmusa: »Olyankor Madéfalvan van a búcsú és Csíksomlyón a veszedelem«”.3% A ketszäz éves &vfordulön, 1964-ben a tartomány csíki kerületének (rajon) hivatalos nagy emlékünnepségét éppen pünkösdre időzítették, ezzel azt akarták elérni, hogy a nép kevésbé menjen Somlyóra. Oda irányítottak minden forgalmat, aki Szeredába ment vonattal, azt is átirányították buszokkal Madéfalvára.?"" 394 To. 229. 395 Uo. 396 Daczó HD 20a. (1961). 397 Interjú Daczó Lukáccsal 1995. július 18. (Balassagyarmat), 1998. május 19. (Dés).
