Page 155 [155]
OCR
9. A rejtett búcsújárás hogy minden másban, úgy 1949-től a búcsújárásban is teljesen új helyzet keletkezett. Addig is sokszor és sokat változott a búcsú ünneplése, alkalmasint a püspök is kiadott szabályozó rendelkezéseket, engedélyezett vagy megszüntetett szokásokat. 1949 után viszont teljességgel tilos volt nyilvánosan ünnepelni, nem volt szabad téri gyóntatás, nem volt felvonulás, kikerülés, nem voltak keresztek, lobogók és semmilyen más jelvény. 1950-től tilos volt a búcsúba menni, mondhatni, , lehúzták a redőnyt". Ez a közvetlen és direkt akadályoztatás éveken keresztül tartott abban a vélt reményben, hogy az emberek távoltartása az ünneptől tartós , eredményt" fog hozni. Láttuk, hogy Somlyón egészen 1957-ig egyáltalán nem is volt ferences. Az emberek, akik addig megszokhatták, hogy akadálytalanul gyóntatják őket, szentbeszédek hangoznak el, egy nap akár hat is, most döbbenettel tapasztalták, hogy Somlyón nincs szerzetes. Ilyen nem volt már több mint háromszáz éve. Negyven éven keresztül a somlyói búcsújárás nem egyszerűen egyházpolitikai okokból volt útban, és nem is az imádkozó, virrasztó, Szűz Mária kegyszobrát megérintő és gyóntatószékek előtt sorban álló emberek zavarták a kommunista rendszert. Legalább annyira közrejátszott ebben a búcsú és a búcsújárás nemzeti és politikai tartalma. Egyik sem volt ugyan explicit, de egyik sem volt elrejthető. A kommunista vezetés számára félre nem érthető és szűnni nem akaróan zavaró emlékek voltak az 1940-1948 közötti somlyói események. Ha a búcsús tömeg nem jelentett is közvetlen politikai fenyegetést a rendszer számára, azok, akik illegitim hatalmat és diktatúrát gyakoroltak, nem alaptalanul féltek, s a félelem felnagyítja az ellenfelet. A képzelt ellenségtől való félelem pedig mindennél erősebb motiváció az erőszak gyakorlására. Ugyanilyen félreérthetetlen volt a búcsú nemzeti karaktere is. 1940-1944 között éveken át lenghettek a magyar nemzeti lobogók, énekelhették a magyar himnuszt, de ha mindez nem történik, akkor is: bármely román vezetés számára sajgó szálka egy ekkora méretű magyar gyülekezés, amely ráadásul békés, és nem akar semmi mást, csak a hitét kifejezni, vallási hagyományait gyakorolni. Ahogy az 1940-es évek búcsújárása felejthetetlen és felejtésre ítélt emlék volt a vezetésnek, ugyanúgy volt ki nem mondott, ki nem mondható, ámde felejthetetlen emlék az embereknek. A belső ragaszkodás a kegyhelyhez erősebb volt a külső erők tiltásánál és akadályozásánál. A kegyhelynek a hagyományos körben szűnni
