Oldal 127 [127]
OCR
8. A kegyhely négy évtizede kegyhely életében 1950 és 1989 között három szakaszt különböztethetünk meg, amiben a fő szempont a külső nyomás ereje és az ott működő lelkipásztorok száma, kiléte. Az első a nyílt, erőszakos elnyomás ideje, ami a rendház kiürítésétől, 1951 augusztusától 1957 júliusáig terjed. A kegyhely akkoriban hosszú évekre ferences nélkül maradt. 1952-től a kegytemplomban öt évig Bartos Mihály szolgált, aki 1957-ben nyolcvanévesen, nem sokkal a nyugdíjazása után halt meg," mellette Trebits Jenő segédlelkész működött. A második szakasz, a lassú enyhülés ideje Somlyón 1957 nyarától 1970 végéig tartott. Ott helyben sem az 1958-tól megerősödő erőszakos elnyomás, sem az 1964-ben megadott általános amnesztia közvetlen hatása nem látszik jelentősnek. Ebben a tizennégy évben lehetővé vált, hogy Somlyón egy ferences páter működhessen. Amikor Márton Áront 1955-ben kiengedték a börtönből, szinte azonnal jelentkezett nála a ferences tartományfőnök, P. Benedek Fidél, hogy járjon közben a somlyói rendház visszaadása érdekében. Erre ugyan nem került sor, a püspök mégis megpróbálta, amit lehetett, és javasolta három szerzetes Somlyóra helyezését. Az egyházügyi hivatal közülük csak egyet engedélyezett, így 1957-ben, hat évvel a szétszóratás után P. Daczó Lukács személyében egyetlenegy ferences páter visszakerülhetett Csíksomlyóra. Mozgásszabadságát természetesen korlátozták, és az egyházügyi inspektorok rendszeresen zaklatták. P. Daczó Lukács 1957 júliusától 1970 novemberéig működhetett a kegyhelyen. Egyedüli ferences lelkipásztor volt ott csaknem másfél évtizedig. Ő volt annak a korszaknak a kulcsembere, aki egyfelől tartotta a frontot a hatalommal szemben, másrészt igyekezett a hívek javára lenni mindenben, amiben csak lehetett. Óvatossága megkímélte attól, hogy konfliktusba keveredjen a hatóságokkal akkor, amikor az újra fokozódó elnyomás idején, 1961-től kezdve sorra börtönözték be a rendtársait. Kitartása, remek gyakorlati érzéke, szervezőkészsége lehetővé tette, hogy külső és belső vonatkozásokban egyaránt sok mindent elérjen, és nem riadt vissza a fizikai munkáktól sem. A legnagyobb elővigyázatossággal óvta az értékeket, rejtegette újabb és újabb helyekre nemcsak a kolostor könyveit és kéziratait, ha316 Ferenczi 2009. 179.
