Seite 117 [117]
OCR
50. A ferences kolostor Körösbänyan, 1952-1956-ig a szerzetesek kenyszerlakhelye. (Forräs: Dévai Szent Ferenc Alapítvány) rálátni a szomszédos szovjet laktanyára) a ferenceseket három csoportban három rendházba szállították el: Körösbányára, Esztelnekre és Désre. Az elosztást saját maguk jelölhették ki, és velük tartottak a vezetőik is. Désen a rendi vezetés, a teológia tanárai és a növendékek együtt maradtak, és titokban komolyan folytatták a teológiai képzést. Szabadegyetemet indítottak, énekkart szerveztek, és a környező településeken is kiterjedt lelkipásztori munkát végeztek. 1961-ben letartóztatták az ottani vezetőket és tanárokat, akik aztán éveket töltöttek börtönben, de a közösség együtt maradt egészen 1967-ig. Akkor kifejezett utasításra kellett elhagyniuk addigi lakhelyüket." Esztelneken az odakerült körülbelül harminc szerzetes megélhetését a nagy kert megművelése és a gazdáknál vállalt munka biztosította. P. Daczó Lukács itteni éveiben arról lett ismert, hogy valamennyit értett az orvosláshoz, gyógynövényekkel foglalkozott, és a kellő időben az akkor egészen újnak számító első antibiotikumot, a penicillininjekciót is be tudta adni. Néhány év után, 1957-ben az itteniek jó része a püspök segítségével el tudott helyezkedni plebäniäkon, így az esztelneki , tábor" feloszlott." 1951-ben, ugyancsak az internálás napján vitték el a brassói rendházból Boros Fortunátot, korábbi provinciálist is, de nem a többiekkel együtt Máriaradnára, ha279 Uo. 52-67, Pap 2002. 280 Bartalis 2001. 67-73, Sas (szerk.) 2002. 141-154. (P. Keresztes Albin).
