Oldal 116 [116]
OCR
114 IN. A FELMÜLT (1949-1989) álló eszközt. Egyszerre kellett a konspiráció minden fortélyát felhasználva fedve maradni a hatalom és annak titkosrendőrsége előtt, ugyanakkor az egyházmegye papsága körében tudatni kellett, hogy ki az aktuális vezető, és mik az ő érvényes rendelkezései. A rendszer jól fedett működéséről jóval később is csak kevés közlés került nyilvánosságra. Részleteket a jezsuita szerzetes Godó Mihálytól, Léstyán Ferenctől és a ferences P. Ferencz Ervintől tudunk, de a sejtetések elárulják, hogy mindent ők sem adhattak ki." Titokban például nemcsak ordináriusok kinevezésére, hanem valódi püspökszentelésekre is sor került, hogy az apostoli szukcesszió folytonossága semmiképp ne szakadhasson meg. A kommunista hatalom egymás után fogta el a titkos ordináriusokat és tette lehetetlenné a működésüket. Lefogták többek között a kijelölt titkos püspök Boga Alajost, a titkos püspök (boldoggá avatott) Bogdánffy Szilárdot, a szemináriumi rektor Gajdátsy Bélát, a felszentelt püspök Maczalik Győzőt, a titkos püspök Sándor Imrét, a később boldoggá avatott szatmári püspök Scheffler Jánost, akik mind vértanúhalált haltak a börtönben." Titkos püspököket másutt, például a csehszlovákiai katolikus, valamint a romániai és szovjetunióbeli görögkatolikus egyházak számára is szenteltek, akik ugyancsak súlyos börtönbüntetéseket, kényszermunkatáborokat szenvedtek el. Mivel a szerzetesrendek működését 1949-ben betiltották," ex lex állapotban voltak. Éveken keresztül minden állami elismerést nélkülözve végezték tevékenységüket, vezető hivatalosan nem léphetett fel a védelmükben, így a helyzetük kilátástalannak látszott. A represszió 1951-ben folytatódott. Augusztus 20-ára virradó éjszaka minden rendház minden szerzetesét internálták, és Máriaradnára, az ottani ferences kolostorba szállították. A körülbelül százhúsz ferences együvé került mintegy nyolcvan szerzetesnővérrel is. Ebben a helyzetben a hatalom abban bízott, hogy a rendi közösségek maguktól fognak szétszéledni, és feladják összetartozásukat. Nem ez történt, az internálás a visszájára sült el. Máriaradnán továbbra is teljes maradt a rendi szervezet, a szerzetesek elfogadták a további működésük alapelveit, megszervezték a közös életet, sőt a fiatalok még egy kézzel, majd írógéppel szerkesztett közösségi lapot is indítottak Erdélyi Ferences Futár címmel. Eközben természetesen sok nehézséggel is meg kellett küzdeniük, korlátozták őket szabad mozgásukban, és semmilyen módon nem gondoskodtak ellátásukról. Nem számoltak azonban azzal, hogy a ferences hagyománynak szerves része a szegénység és az adományokra, hívekre való ráutaltság. Az emberek hamarosan megindultak, és ellátták a szerzeteseket minden szükségessel, sőt a kényszerűen elhagyott településekről kiindulva gyakorlatilag országos gyűjtést, segélyakciókat is szerveztek." Tíz hónappal később, 1952 májusában (amikor kiderült, hogy a rendházból egyenesen 275 Godó 2002, Léstyán 2003, Tánczos 2010a. 276 Jakubinyi 2005. 27 A betiltásról szóló 810/1949. sz. minisztertanácsi rendelet 1949. augusztus 1-jén jelent meg a Hivatalos Közlönyben (Buletin Oficial). Idézi: Bíró M. 2003. 66. 278 Bartalis 2001. 37-49.
