Seite 106 [106]
OCR
104 II. A RÉGMÚLT MA már csak a következő négy szabadon megtartott búcsúra hatott közvetlenül, utána már nem lehetett betartani, mégis ez volt az, amire évtizedeken át emlékeztek. 1946-ban Márton Áron alighanem pontosan látta a lehetőséget, hogy a búcsúra összegyűlt tömegnek csak egy gyújtó szónoklat kellett volna, hogy politikai követelésekbe kezdjen. Azt is tudta, hogy ennek tragikus következményeitől meg kell óvni a népet, s hogy neki kell magára vállalnia az igazság kimondását, a követelések megfogalmazását. Abban az évben, az újjáépítés és az igazságos újrarendeződés iránti, akkor még nem irreális reménykedések közepette minden korábbinál nagyobb tömeg ment a búcsúba, lehettek száznegyvenezren is. A püspök a pünkösdi beszédében előttük is hangoztatta a népközösség azon jogát, hogy akaratán kívül ne vethessék alá a kisebbségi sors szenvedéseinek. Nem túlzás azt állítani, hogy a beszédnek történelmi jelentősége volt. Sem a román, sem a magyar sajtó nem foglalkozott vele, a hatalom a határ mindkét oldalán igyekezett titokban tartani azt. Azonban ez volt az első, és talán az egyetlen eset, hogy a békeszerződések igazságtalanságai miatt ilyen tömeg előtt tiltakozás történt. A beszéd után a tömeg fegyelmezetten hazavonult, és másnapra egész Erdély tudta, hogy miről beszélt a püspök Csíksomlyón." Virt László értékeléséhez érdemes felidézni a kortársat. Márton Áron gondoskodott róla, hogy a beszéd szövegét előre megkaphassa mások mellett a bukaresti magyar nagykövet is, aki aztán hosszas diplomáciai jelentést írt Budapestre. A jelenlévők szerint a püspöki beszéd előtt a légkör annyira telített volt, hogy az elkeseredettség könnyen politikai tüntetésben robbanhatott volna ki. Hallatszottak olyan hangok is, amelyek azt kívánták, hogy a gyülekezetnek az 1918-as gyulafehérvári példa nyomán nemzetgyűléssé kellene átalakulnia és a párizsi határozat elleni tiltakozás jeléül a Magyarországhoz való csatlakozást kellene követelnie... Az egybegyűlt nép a beszéd hatására valóban megőrizte a fegyelmét, a jelenlévő román csendőr őrnagy, a kivezényelt karhatalom parancsnoka - aki előzőleg aggodalmát fejezte ki a nép hangulata miatt, amely szerinte a párizsi határozat után napokig , nem dolgozott, csak izzott és minden akcióra képes lett volna? — a beszéd után elismerését fejezte ki a püspöknek, hogy papjainak adott szigorú utasítása nyomán a tömeget ennyire fegyelmezetten sikerült mozgatni és rendben tartani. Ezekből az évekből újabb kutatások is felszínre hoztak részleteket. Mirk Szidónia közlése alapján említést érdemel, hogy 1948-ban a kedvelt ferences népszónok, P. Lukács Mansvét mondta a szentbeszédet a nagymisén. Pár nappal később 239 Virt 2002. 147-149. 240 Uo. 150-151. Kiemelés az eredetiben.
