OCR
40. Búcsús körmenet. Aladics Zoltán felvétele (1939) a búcsús tömeg létszámát, ami a 19-20. században meglehetős nagy ingadozásokat mutatott a néhány ezertől az ötvenezer felettiig.! A búcsú eseménysorának egyik középpontja kétségkívül a körmenet, a nagy kikerülés volt. A legtöbb kegyhely búcsús , forgatókönyvének? szerves részét alkotó körmenet nem más, mint a térben külön-külön elhelyezkedő szent terek reális összekötése, a köztük levő profán terek szakralizációja. Ahol ilyen körmenetek a templomot kerülik meg - például Máriapócson -, ott ez térben és időben is rövidebb, emelkedetté és látványossá az éjszakai időpont, a kezekben tartott gyertyák fénye teszi őket. Csíksomlyón a körmenet különösen nagyszabású, mert igen hosszú az útvonala, és valóságos szintkülönbséggel jár: ez rálátást biztosít a tájra, kiemelkedést a hétköznapok szintjéből, és erőfeszítést követel a résztvevőktől, noha a hagyományos búcsún részt vevők szokva is voltak az efféléhez. A templomtól a keresztútig vagy a nyeregbe és a kápolnákig vezető útvonalak voltaképp a búcsú által és idejére szentelődnek meg. A körmenet ősrégi szokás: hálaadó, veszedelmet elhárító célzattal vagy diadalmenetként már az ókori kultúrákban is megtaláljuk. A keresztény középkor gazdag hazai körmeneti szokásrendje a hódoltság ideje után újraéledt ugyan, ám a 18. század végétől kezdve Magyarországon és Erdélyben (részben II. József korlátozó rendeletei miatt) csak a két legfontosabb körmenet maradt meg: a nagyszombati és az úrnapi. Mindkettő úgynevezett szentségi körmenet, ami azt jelenti, hogy olyankor a tabernákulumból kivett Oltáriszentséget hordozzák körül meghatározott útvonalon. A csíksomlyói pünkösdi búcsú körmenete különbözik ezektől, az Oltáriszentség körülhordozása itt sosem volt szokás. Nem 231 Mohay 2009. 187-191.